Gyermek az éjszakában./ A Nagy Háború túlélői/

Jani előtt már csak ketten álltak. Az egyik fiú, fiatalabb lehetett tőle , csak a szájáég ért. Úgy20-25 db képesújságot, valamint 5-6 példány folytatásos ponyvaregényt szorongatott mellkasához. A másik vele egyidős. Néha, szóba is elegyedtek egymással. Az iskolából ismerte, tőle feljebb járt egy osztállyal. Tudták egymásról, mindkét családban sok az éhes száj. Mindketten a nagyobbak közé tartoztak családjukban. Janinak nagyobb gyakorlata volt az éjszakai munkában. Különösen, a Korona Étterem Kerthelyiségébe szerettek járni.

Este hétkor-nyolckor kezdődött az élet, így biztosra vette, 11 óráig elad minden újságot. Ügyeskedett is minden alkalommal, tudta, anyja addig nem fekszik le, még ő haza nem ér sekély garasaival. Ő pedig, boldogan vitte az aznapi keresetét.

Ezen az estén, valami különös esemény történt. Amint belépett a kerthelyiség asztalaihoz, egy férfi hangos kiáltásaira lett figyelmes: „Emberek, mulasson mindenki, egyetek, igyatok, érezzétek jól magatokat, mert holnap vége a Világnak!” Ezt ismételte, többször egymás után. Többen nevettek rajta, de amint Jani ránézett a kezében lévő újság vezércikkére, ugyanazt a szöveget olvasta onnan is: „Itt a világvége, holnap eljön a világvége!” A gyerek nem hitt a szemének. Ennek, fele se tréfa, gondolta. Ekkor, támadt egy ötlete. Az újságot úgy tartotta maga előtt, lássák az asztalnál mulatók is, és ő is kezdte mondogatni: „Itt a világvége!” Félóra nem telt el, a zsebe tele volt pénzzel. Ekkor, merész ötlete támadt.

Egy fiatal férfi, nyakába akasztott kosárral, cukorkát, csokit, mogyorót, mindenféle jót árult az asztalok között. Odament hozzá, megkérdezte, azért a pénzért, ami nála van, mennyi édességet ad. Csoda történt. A kosárból, minden az övé lett. Az utolsó garasát is elköltötte. Semmire nem gondolt, csak arra, testvérei milyen boldogok lesznek ennyi finomság láttán.

Elindult hazafelé, de a kapunál félelem fogta el. Mit mond anyjának, miért költött el minden pénzt? Apjának hónapok óta nem lévén munkája, csak az ő garasaira számított, abból főzi minden nap az ebédet az egész családnak.

Eddig, minden este, amint hazaért, a pénzt rögtön odaadta. Most viszont, lerakta szó nélkül a sok finomságot. Mit tettél fiam! Kiáltott fel anyja. Tudod, anya, egy bácsi egyfolytában azt kiabálta egész este, holnap vége a Világnak!  Úgy gondoltam, ha holnap vége a világnak, akkor már neked sem kell főzni, és egyszer mi is lakjunk jól mindenféle jóval. Ekkor anyja megsimogatta fejét és halkan megszólalt:

Igazad van kisfiam, egyszer ti is részesüljetek ennyi jóba. Majd csak főzök valamit. Zsír, liszt, burgonya van itthon. Kitalálok valamit.

Janika pedig úgy bújt kishúgához az ágyba, látta maga előtt, reggel milyen boldogan majszolja a csokit, amit ő hozott neki.

 

2018. aug.

 

 

 

Benedek Erzsébet
Author: Benedek Erzsébet

Benedek Erzsébet az Irodalmi Rádió szerzője. Benedek Erzsébet néven születtem Miskolcon, iparos családból. Szinte egész életemet Miskolcon étem. 2018-ban költöztem Budapestre, gyermekeimhez.Az irodalom és vers szeretete mindig életem része volt. Írással csak nyugdíjas koromban kezdtem intenzíven foglalkozni. Igaz, már gyermekként is leírogattam, ami gondolataimban megfogant, de csak saját magamnak. Folyamatosan, 2014-től küldözgetek pályázatokat.Fő témáim: A család, hit és a történelem. Szeretem elemezni írásaimban, a történelem milyen hatással van az egyszerű, hétköznapi emberre, valamint, a család életére. Verseim és kisebb esszéim témája is erről szólnak általában.Már gyermekként is szerettem hallgatni szüleim, nagyszülőim élettörténeteit.Úgy, ahogyan múlt az idő felettem is, írásaim is az én korosztályomból került ki. Megihlettek gyermekeim, unokáim, dédunokáim születése is.Mivel 1956-ban voltam 18 éves, valamint átéltem az ötvenes évek diktatúráját, így sok személyes tapasztalattal is találkoztam. Így született meg, az Irodalmi Rádió kiadásában a „GÖRÖNGYÖS ÚT” c. regényem. Ezzel elnyertem az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 60. évfordulójára Miskolc város Irodalmi különdíját.Terveim vannak még, kérem a Jóistent, szellemi képességem további megtartására.

Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Kedves epizód, egy kisfiú életében,aki még hitt az emberekben.
    Aki igazán elhitte a világ végét,és bölcsen gondolkodott Minden keményen megdolgozott
    garasából a testvéreinek akart örömöt szerezni.Hazavitte a sok finomságot,hogy egyszer az életben lakjanak jól. Az édesanya megsimogatta kisfiát és nagyon büszke volt rá.
    Példamutató testvéri szeretet,és megértő édesanya.
    Hányszor hallottam hosszú életem folyamán a „világ végéről”,nos még mindig itt vagyunk.
    Egyszer biztosan vége lesz ennek a „CUDAR VILÁGNAK,TELE SÁTÁNI LÉNYEKKEL”!
    Hiszem, hogy más lesz a világ,mert lesz FELTÁMADÁS!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Magyar szívem

Edit Szabó : Magyar szívem Magyar szívemben lüktet az ér, kicsi hazámért forrong a vér, megtennék érette annyi mindent, feledni nem lehet ezt a hitet.

Teljes bejegyzés »
Netkötet
Fehér Tímea

Szívverések árnyékában

  Az éj feszül fölénk, mint rozsdás szög a falra,mozdulatlan terek közt vonul a csend,mintha a lét maga szunnyadna rajta,s csak szívveréseink léteznek idebent. Az

Teljes bejegyzés »
Versek
Szegedi Viktória

Meddig?

  Meddig leszel még önmagad rabja, Ki a pofonokat mindig kapja? Meddig leszel még hibás mindenért, Ki a hibás mindezért? Meddig okolod még magadat, Ki

Teljes bejegyzés »
Versek
Szegedi Viktória

Fájdalom

Fájdalom minden perc, hogy nem vagy már velem Fájdalom minden perc, mit nem élhetek meg veled! Búcsú nélkül hagytad el ezt a világot Sírodra lányaid

Teljes bejegyzés »

Vadregényes érzelem

Úgy hívogat a vadregény, várlak már. Szép kék szemed varázsa rám tekint. Szerelmünk csodája gyúl, megérint. A tág vadont járván leszünk egy pár. Bús szívemen

Teljes bejegyzés »

Teljesség

Szeretnék szállni a széllel, sok-sok hulló falevéllel. Szeretnék járni puha hóban, hinni az emberi jóban. Tavaszt látnék zöld szememmel, ölelnélek jó kedvemmel. Együtt élnénk napsugaras

Teljes bejegyzés »