Jani előtt már csak ketten álltak. Az egyik fiú, fiatalabb lehetett tőle , csak a szájáég ért. Úgy20-25 db képesújságot, valamint 5-6 példány folytatásos ponyvaregényt szorongatott mellkasához. A másik vele egyidős. Néha, szóba is elegyedtek egymással. Az iskolából ismerte, tőle feljebb járt egy osztállyal. Tudták egymásról, mindkét családban sok az éhes száj. Mindketten a nagyobbak közé tartoztak családjukban. Janinak nagyobb gyakorlata volt az éjszakai munkában. Különösen, a Korona Étterem Kerthelyiségébe szerettek járni.
Este hétkor-nyolckor kezdődött az élet, így biztosra vette, 11 óráig elad minden újságot. Ügyeskedett is minden alkalommal, tudta, anyja addig nem fekszik le, még ő haza nem ér sekély garasaival. Ő pedig, boldogan vitte az aznapi keresetét.
Ezen az estén, valami különös esemény történt. Amint belépett a kerthelyiség asztalaihoz, egy férfi hangos kiáltásaira lett figyelmes: „Emberek, mulasson mindenki, egyetek, igyatok, érezzétek jól magatokat, mert holnap vége a Világnak!” Ezt ismételte, többször egymás után. Többen nevettek rajta, de amint Jani ránézett a kezében lévő újság vezércikkére, ugyanazt a szöveget olvasta onnan is: „Itt a világvége, holnap eljön a világvége!” A gyerek nem hitt a szemének. Ennek, fele se tréfa, gondolta. Ekkor, támadt egy ötlete. Az újságot úgy tartotta maga előtt, lássák az asztalnál mulatók is, és ő is kezdte mondogatni: „Itt a világvége!” Félóra nem telt el, a zsebe tele volt pénzzel. Ekkor, merész ötlete támadt.
Egy fiatal férfi, nyakába akasztott kosárral, cukorkát, csokit, mogyorót, mindenféle jót árult az asztalok között. Odament hozzá, megkérdezte, azért a pénzért, ami nála van, mennyi édességet ad. Csoda történt. A kosárból, minden az övé lett. Az utolsó garasát is elköltötte. Semmire nem gondolt, csak arra, testvérei milyen boldogok lesznek ennyi finomság láttán.
Elindult hazafelé, de a kapunál félelem fogta el. Mit mond anyjának, miért költött el minden pénzt? Apjának hónapok óta nem lévén munkája, csak az ő garasaira számított, abból főzi minden nap az ebédet az egész családnak.
Eddig, minden este, amint hazaért, a pénzt rögtön odaadta. Most viszont, lerakta szó nélkül a sok finomságot. Mit tettél fiam! Kiáltott fel anyja. Tudod, anya, egy bácsi egyfolytában azt kiabálta egész este, holnap vége a Világnak! Úgy gondoltam, ha holnap vége a világnak, akkor már neked sem kell főzni, és egyszer mi is lakjunk jól mindenféle jóval. Ekkor anyja megsimogatta fejét és halkan megszólalt:
Igazad van kisfiam, egyszer ti is részesüljetek ennyi jóba. Majd csak főzök valamit. Zsír, liszt, burgonya van itthon. Kitalálok valamit.
Janika pedig úgy bújt kishúgához az ágyba, látta maga előtt, reggel milyen boldogan majszolja a csokit, amit ő hozott neki.
2018. aug.
Author: Benedek Erzsébet
Benedek Erzsébet az Irodalmi Rádió szerzője. Benedek Erzsébet néven születtem Miskolcon, iparos családból. Szinte egész életemet Miskolcon étem. 2018-ban költöztem Budapestre, gyermekeimhez.Az irodalom és vers szeretete mindig életem része volt. Írással csak nyugdíjas koromban kezdtem intenzíven foglalkozni. Igaz, már gyermekként is leírogattam, ami gondolataimban megfogant, de csak saját magamnak. Folyamatosan, 2014-től küldözgetek pályázatokat.Fő témáim: A család, hit és a történelem. Szeretem elemezni írásaimban, a történelem milyen hatással van az egyszerű, hétköznapi emberre, valamint, a család életére. Verseim és kisebb esszéim témája is erről szólnak általában.Már gyermekként is szerettem hallgatni szüleim, nagyszülőim élettörténeteit.Úgy, ahogyan múlt az idő felettem is, írásaim is az én korosztályomból került ki. Megihlettek gyermekeim, unokáim, dédunokáim születése is.Mivel 1956-ban voltam 18 éves, valamint átéltem az ötvenes évek diktatúráját, így sok személyes tapasztalattal is találkoztam. Így született meg, az Irodalmi Rádió kiadásában a „GÖRÖNGYÖS ÚT” c. regényem. Ezzel elnyertem az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 60. évfordulójára Miskolc város Irodalmi különdíját.Terveim vannak még, kérem a Jóistent, szellemi képességem további megtartására.
Egy válasz
Kedves epizód, egy kisfiú életében,aki még hitt az emberekben.
Aki igazán elhitte a világ végét,és bölcsen gondolkodott Minden keményen megdolgozott
garasából a testvéreinek akart örömöt szerezni.Hazavitte a sok finomságot,hogy egyszer az életben lakjanak jól. Az édesanya megsimogatta kisfiát és nagyon büszke volt rá.
Példamutató testvéri szeretet,és megértő édesanya.
Hányszor hallottam hosszú életem folyamán a „világ végéről”,nos még mindig itt vagyunk.
Egyszer biztosan vége lesz ennek a „CUDAR VILÁGNAK,TELE SÁTÁNI LÉNYEKKEL”!
Hiszem, hogy más lesz a világ,mert lesz FELTÁMADÁS!