Vesztes vagyok

Egyedül vagyok és annyira magányos.

Félek nélküled, de hát rád hiába várok!

Lemondtál rólam, csak úgy félre dobtál.

Nem vetted észre tiszta lelkem fájását,

Gyenge szívem iszonyatos kínlódását!

Szomorú vagyok és annyira zaklatott!

Veled akartam ébredni, de eltakartad a

Napot! Egyedül teljesen halott vagyok.

Lemondtál rólam és utunkról letaszítottál.

Én meg eltitkoltam, hogy ezen az úton

minden lépésem talpam marja! Nagyon fáj!

Vesztes vagyok! Veled mindent elvesztettem!

Léptem, mert lábaid gyengék voltak a lépéshez!

Nagyon rossz volt! Nem volt jó egyáltalán!

De mennem kellett, mert a te szád nem szólt!

Mert te soha nem is marasztaltál!

Fontos voltál! Mindennél a legfontosabb!

Most meg nélküled küszködök, kóborgok!

Miattad újra és újra mindennap beléd halok!

Mert te más karjában köszönsz a reggelnek.

Másnak hazudod el újra, hogy szereted!

Ugyan, vajon akkor mit is gondoltam?

Azt, hogy hiányom miatt sírni fogsz?

Ha elmegyek, az üresség neked is fájni fog?

Hát egyedül vagyok és nagyon magányos!

Nélküled félek! Nélküled árva vagyok!

Lemondtál rólam, olyan könnyen félredobtál.

Legyél boldog mással, ha velem nem tudtál!

 

 

Kapusi Edit
Author: Kapusi Edit

Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Kapusi Edit.1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is élek már több mint 30 éve. Két nagy fiam van. Az idősebbik fiam Máté, ő 29 éves, és ugyan azon a napon született, mint én. A másik gyerekem 21 éves. Az ő neve Soma.Saját vállalkozásba kezdtem, mellette pedig sok egyéb dologgal is foglalkozok. Nagy kihívás megfelelni és megállni becsületesen a helyem mint anya és dolgozó nő. Néha úgy érzem, nem is fog menni. De mindig kapok valahonnan egy lökést, egy kis energiát, amitől megint minden vissza áll a normális kerékvágásba. Egy darabig. Viszont az életszeretetemet, a jóságos világba vetett hitemet, azt nem tudja elrontani senki és semmi! Hitvallásom szerint, csak az tud élni, aki élni tud! Mindent kipróbálok, mindent meg akarok tapasztalni és folyamatosan tanulok. Szeretném, ha az engem körül vevő embereknek is át tudnám adni mindazt, amit már átéltem és megtapasztaltam. Azért, hogy ezáltal ők is érdemesnek tartsák magukat arra, hogy az életnél nincs nagyobb kincs a világon! A versírással már kamasz koromban megpróbálkoztam, kisebb-nagyobb sikerekkel. Egyik versem meg is jelent hajdanán a Debreceni Napló napilapban. Időnként, ha valami nagy trauma ér vagy épp nagy öröm, elfog a vágy, hogy le is írjam,...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Tavaszi ujjongás

Edit Szabó : Tavaszi ujjongás Fák,virágok és a fény, tavasz ujjong és a lét megmutatja szépségét, fogadjuk érkezését! Kora hajnal beköszön, csillag szirmán fényözön, bimbók

Teljes bejegyzés »

A táska

A táska. Írta: Egyed-Husti Boglárka Ültem a szobába, épp a kis póni lovaimmal játszottam, amikor hallottam, hogy veszekednek. Már megint. Csöndbe feláléltam, hogy becsukjam az

Teljes bejegyzés »

Alkony

Kincses János: Alkony A gondos este a nap végén mégegyszer körülpillant házanépén. Végigsimít a mezőkön, az állatok fülébe altatót dúdol; álmok nagy művésze. Elcsitítja az

Teljes bejegyzés »

Apevák – gondolatsorban

Egy Majom A másik Három társa. Verekszenek is. * Két Kicsi Elefánt, Árválkodik. Nagyot… lelőtték! * Egy Fészek Otthona Több fecskének. Még, most jöttek meg!

Teljes bejegyzés »

Fehér, lefektetett cérna

Az életem útja… (3 soros-zárttükrös) Az életem útja, látom magam előtt, mint egy fehér lefektetett cérna, Ez erre-arra látszik, megyek utána! Hol a labirintus kijárata?

Teljes bejegyzés »