Egyedül vagyok és annyira magányos.
Félek nélküled, de hát rád hiába várok!
Lemondtál rólam, csak úgy félre dobtál.
Nem vetted észre tiszta lelkem fájását,
Gyenge szívem iszonyatos kínlódását!
Szomorú vagyok és annyira zaklatott!
Veled akartam ébredni, de eltakartad a
Napot! Egyedül teljesen halott vagyok.
Lemondtál rólam és utunkról letaszítottál.
Én meg eltitkoltam, hogy ezen az úton
minden lépésem talpam marja! Nagyon fáj!
Vesztes vagyok! Veled mindent elvesztettem!
Léptem, mert lábaid gyengék voltak a lépéshez!
Nagyon rossz volt! Nem volt jó egyáltalán!
De mennem kellett, mert a te szád nem szólt!
Mert te soha nem is marasztaltál!
Fontos voltál! Mindennél a legfontosabb!
Most meg nélküled küszködök, kóborgok!
Miattad újra és újra mindennap beléd halok!
Mert te más karjában köszönsz a reggelnek.
Másnak hazudod el újra, hogy szereted!
Ugyan, vajon akkor mit is gondoltam?
Azt, hogy hiányom miatt sírni fogsz?
Ha elmegyek, az üresség neked is fájni fog?
Hát egyedül vagyok és nagyon magányos!
Nélküled félek! Nélküled árva vagyok!
Lemondtál rólam, olyan könnyen félredobtál.
Legyél boldog mással, ha velem nem tudtál!
Author: Kapusi Edit
Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Kapusi Edit.1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is élek már több mint 30 éve. Két nagy fiam van. Az idősebbik fiam Máté, ő 29 éves, és ugyan azon a napon született, mint én. A másik gyerekem 21 éves. Az ő neve Soma.Saját vállalkozásba kezdtem, mellette pedig sok egyéb dologgal is foglalkozok. Nagy kihívás megfelelni és megállni becsületesen a helyem mint anya és dolgozó nő. Néha úgy érzem, nem is fog menni. De mindig kapok valahonnan egy lökést, egy kis energiát, amitől megint minden vissza áll a normális kerékvágásba. Egy darabig. Viszont az életszeretetemet, a jóságos világba vetett hitemet, azt nem tudja elrontani senki és semmi! Hitvallásom szerint, csak az tud élni, aki élni tud! Mindent kipróbálok, mindent meg akarok tapasztalni és folyamatosan tanulok. Szeretném, ha az engem körül vevő embereknek is át tudnám adni mindazt, amit már átéltem és megtapasztaltam. Azért, hogy ezáltal ők is érdemesnek tartsák magukat arra, hogy az életnél nincs nagyobb kincs a világon! A versírással már kamasz koromban megpróbálkoztam, kisebb-nagyobb sikerekkel. Egyik versem meg is jelent hajdanán a Debreceni Napló napilapban. Időnként, ha valami nagy trauma ér vagy épp nagy öröm, elfog a vágy, hogy le is írjam,...
