Rózsa Iván: Kannibál király

Rózsa Iván: Kannibál király

Ha elmebeteg kannibál a király;
S te nem eszel emberhúst, a fősodor nem komál…
A normális ember ilyenkor, ha tud, kivár:
És birkát eszik, miközben embert prédikál…

Budakalász, 2018. november 6.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Életünk fonala

Életünk során sok szál szövődik, Hol elszakad, hol újraszövik. Mindenki élete egy lélekterv fonalán halad, Ebbe csatlakoznak újabb szálak. Szabad akaratot adtak, Ezzel megszabhatjuk ki

Teljes bejegyzés »

Janus

Janus a római kétarcú isten, Egyik fele a múltra másik a jelenre figyel. Ő maga a háború és béke, A kettősség mintaképe. Mind Janusok vagyunk,

Teljes bejegyzés »

A galamb

A remény és a béke szimbóluma, Mindig a galamb volt fehér tollakkal. Mikor én látok egyet, Úgy érzem, üzenetem érkezett. Fentről egy lélek jelenléte, Galamb

Teljes bejegyzés »

Szüleik

Mikor megszületünk, Szüleink veszik az első öltözékünk, Mikor meghalnak, mi azt adjuk, amiben az utolsó útjukon velünk vannak. Ott vannak első lélegzetünknél, Mi pedig az

Teljes bejegyzés »

Szerelmesek

Mi is az a szerelem? Az a mindent elsöprő érzelem? Mi embereket egy életre összeláncol, És onnantól lehetsz bárhol… Kik igazán szerelmesek, Nem kellenek oda

Teljes bejegyzés »

Fekete

Miért is szeretem a feketét… Számomra a legtöbbet megkapott kérdés. A fekete nekem lételemem, A mentsváram, a rejtekhelyem. Mondják, hogy ápol és eltakar. Igen igaz,

Teljes bejegyzés »