Sejthetjük- e előre,
Mikor bont szirmot
Testünk nevelte,
Elrendelt Halálunk
Rózsafája?
Kortyolhatunk-e Édesanyánk
Nekünk dédelgetett langyos Életvizéből,
Vagy étlen, szomjan,
Könnyek között repülünk az Égbe
Angyalos koporsónkban?
Lehullunk-e,
Mint érett gyümölcs a fáról,
Rothadón, foszló testtel,
Értelmünk híján,
Vagy zölden, ifjan,
Fekete földrögöket rúgunk hetykén a Sírverembe?
S táncolunk önként bele,
Vagy a ránk mért teher súlya ránt
A mélybe?
Angyal vagy Ördög vezet-e majd az úton?
Felhő vagy kő lesz-e vánkosunk?
Egy a remény, hogy
Ábrándokkal telve várjuk elmúlásunk.
2017.12.23
Author: Potyó Katalin Borbála
Potyó Katalin Borbála az Irodalmi Rádió szerzője.2008 márciusában kezdtem írni. Az egyetem első évében.Első múzsám ki más lett volna, mint egy elérhetetlen, vagy annak hitt férfi. Azóta múzsák jöttek, mentek. Az egyetem véget ért. Az írás folytatódott. Olykor melankóliával, olykor boldogsággal fűszerezve.