Gáthy Emőke: Krisztus fiai

Krisztus fiakat nemz
százezer szám
Úgy megszaporodtak a Föld bűnei
A meg-nem-értés magányába zárt
negyed-istenfik
a neurózis töviskoszorúját hirdeti
homlokunk köré a világ
Háború gonoszság emberi butaság
éhínség természeti csapás
öt sebéből vérzünk
Lebegünk a vágyak tengerén
Borrá változtatnánk
a világ minden könnyét
kenyérré a szenvedést
Kevés
Heródes
Júdás
Pilátus utóda
és Mammon sem henyél

Gáthy Emőke
Author: Gáthy Emőke

Gáthy Emőke az Irodalmi Rádió szerzője. “Nevem hivatalosan Bihary Zsoltné; barátaimnak Emőke, három fiamnak anyu, két nagyobbik unokámnak nagymama, a legkisebbnek MM, azaz Emem. Életem egyszerre egyszerű és bonyolult. Megszülettem, tanultam, aztán magam is tanítottam. Harmincnyolc esztendeig orosz és francia nyelvet ugyanabban a fővárosi középiskolában. Bonyolulttá bizonyos szövevényes kapcsolatok teszik, de hát erről és életem egyéb történéseiről szólnak az írásaim. 1974-ben, harmincegy éves koromban kezdtem írni. „Amikor fájt.” Talán ezért is nem bántam különösebben, hogy a fiók mélyén maradtak a verseim. Ám eljött egy pillanat, mikor rájöttem, hogy tanulságosak lehetnek mások számára is. Azóta adom közre őket. Az Interneten, és itt az Irodalmi Rádióban.”

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Faragó Maia

Mi marad?

A végén mi marad? Ha meg se próbáltad? Hagyod, hogy a fèlelem utat törjön magának? Hogy eleve vesztesnek tituláljanak? Közben te megnyílsz, te szeretsz, te

Teljes bejegyzés »

Csillaglesen

* Szellő rebben, a Hold ragyog – csak én vagyok meg a csillagok. Nyújtózkodom, bemérem, hátha valamelyiket elérem. De mindegyik oly messze van, s én

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Petes H. László

Várva

Várva   Suttog a lant, kietlen hant Vágyak alant, söprik a vant Feléd izzik minden ideg S eléd csúszik…lelked hideg   Tenni vágyna távnak árnya

Teljes bejegyzés »

Bál után

„- Ennek az estének nem lesz se vége, se hossza…” – sóhajt a kristályváza villanyfénytől megfosztva, pedig boldogságához mindig csak annyi kellett, hogy maga is

Teljes bejegyzés »

…Búcsúzóul

Nem àlltam még készen, Erre …nem is lehetett, Hogy elveszítsem hirtelen, Kit szívemből szeretek. A tàvolsàg közöttünk, Nagyobb nem is lehet, Sosem szoríthatom Meg màr

Teljes bejegyzés »

A mamára várva

Szomorú napra ébredtem, mikor ràjöttem, Màr nem vagy velem…. Édesanyàm, valami  hibàt vétettem, Hogy többé neked nem kellettem? Ha rosszat tettem, vagy mondtam, Kérlek, bocsàsd

Teljes bejegyzés »