Gáthy Emőke: Krisztus fiai

Krisztus fiakat nemz
százezer szám
Úgy megszaporodtak a Föld bűnei
A meg-nem-értés magányába zárt
negyed-istenfik
a neurózis töviskoszorúját hirdeti
homlokunk köré a világ
Háború gonoszság emberi butaság
éhínség természeti csapás
öt sebéből vérzünk
Lebegünk a vágyak tengerén
Borrá változtatnánk
a világ minden könnyét
kenyérré a szenvedést
Kevés
Heródes
Júdás
Pilátus utóda
és Mammon sem henyél

Gáthy Emőke
Author: Gáthy Emőke

Gáthy Emőke az Irodalmi Rádió szerzője. “Nevem hivatalosan Bihary Zsoltné; barátaimnak Emőke, három fiamnak anyu, két nagyobbik unokámnak nagymama, a legkisebbnek MM, azaz Emem. Életem egyszerre egyszerű és bonyolult. Megszülettem, tanultam, aztán magam is tanítottam. Harmincnyolc esztendeig orosz és francia nyelvet ugyanabban a fővárosi középiskolában. Bonyolulttá bizonyos szövevényes kapcsolatok teszik, de hát erről és életem egyéb történéseiről szólnak az írásaim. 1974-ben, harmincegy éves koromban kezdtem írni. „Amikor fájt.” Talán ezért is nem bántam különösebben, hogy a fiók mélyén maradtak a verseim. Ám eljött egy pillanat, mikor rájöttem, hogy tanulságosak lehetnek mások számára is. Azóta adom közre őket. Az Interneten, és itt az Irodalmi Rádióban.”

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Apevák férjemmel

Apevák férjemmel Author: Mahler-Fürj Katalin Mahler-Fürj Katalin vagyok, az Irodalmi Rádió szerzője. A karácsonyi Meleg szívek című antológiába Veréb Evelin néven bekerült Az álom című

Teljes bejegyzés »

Szörnyeteg a napsütésben

A járda szélén verte le cipőjéről a sarat Darko, amikor kinyílt a főbejárati ajtó, és megjelent az anyja, egy papírt lebegtetve. – Ne nagyon tisztítsad

Teljes bejegyzés »

Az elmúló tél

Beck Brigitta: Az elmúló tél Van valami különös az elmúló télben És a bágyadt tavaszi napsugárban, Összetalálkoznak néha, S olyankor azt hiszem, hogy nyár van.

Teljes bejegyzés »

Utolsó napsugár

Hajlott, törékeny alak, Botra támaszkodó kéz, Apró léptek csusszannak, A szem a távolba néz. Vöröslő alkonysugár Lángjában fürdik a rét. Hol van már a régi

Teljes bejegyzés »

Az idő nem oldotta meg

Author: Halász Zoltán Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt – jellemzően műszaki pályán – ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék a mintegy

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Szürke veréb

Fád csúcsára ülő szürke veréb vagyok. Dalommal ébresztem a napod. Ágról-ágra szállva mosolyt csalok arcodra. Van, hogy tova röppenek, észre sem veszed, ha visszatérek. Újra

Teljes bejegyzés »