Molinó

Molinó

A nagy demokráciában
Vírusként terjedtek a visszásságok
Kezdetben a firkászok mocskolták falainkat
Ahelyett, hogy teljesítenék régi vágyainkat
A gyermekkor játékos emléke a számháború
Mikor homlokunkra ragasztott jel azonosított
Ha nyertem,ha vesztettem jó kedvemre hangolt.
Majd az átkosban május elsejéken
Ki boldogan, ki kényszeredetten vitte a táblákat
Melyen éltette a szocializmus az elvtársakat
Ma zavaros világunkban alkalmi tiltakozásul
Bosszúvágyból, a győztesek utálatából
Kivonulva a nyugodtnak tűnő terekre
Tekintet nélkül a békés emberekre
Szidalmazva kormányt, államelnököt
Táblákkal kezükben, haraggal fejükben
Molinókkal kifejtve kultúrátlanságukat
Meghazudtolták emberi mivoltukat
A csúcstevékenységet egy diáklány produkálta
Trágár szavait mutogatással illusztrálta
Az Istentelenség, a nihilizmus hatására
A kor pedagógusainak nevelését magyarázza
Elég volt!
Elég!
Új özönvíz vár a világra!
A gyalázat hallatára fekélyek öntik el testemet
Kifordul a lelkem, a szívem hevesen ver
A hányingertől anorrhexia kerülget
A mefisztói kacaj mindenkit felültet
Hogy ocsmány módszerükkel győztesek lehetnek
Igy minden bosszúvágyuk vígan kiélhetnek.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A REJTEKZSEB

Kelekótya, felelőtlen alak vagyok és semmit sem lehet rám bízni. Ez a tömör jellemrajz minden bizonnyal helytálló, mert a feleségem mondta, ráadásul nem is először

Teljes bejegyzés »

Hőségben

Hőségben    Suttogó levelek üzennek nekem, ölelj meg engem, s hunyd le most szemed Érzed már te is, hogy az élet szép? Áramlik lelkembe millió

Teljes bejegyzés »

Hirdetés.

Hirdetés. Írta: Egyed-Husti Boglárka. A szél úgy fújt, hogy azt hittem kifúj a kabátomból. Az esernyőmet otthon felejtettem, pedig látszott az égen, hogy mindjárt esni

Teljes bejegyzés »

Az ellopott idő.

Az ellopott idő. Írta: Egyed-Husti Boglárka   Hopp, elvesztem-kiáltott fel karórám, mikor lecsúszott a zsebembe. Nini ez egy új világ, gyerünk rohanás. Ne rohanj már

Teljes bejegyzés »

Vakon.

Vakon. Írta: Egyed-Husti Boglárka Utazok a semmibe. Mellettem robog el vonat. Vakvágányos síneken menetel az életem. Utazok a semmibe.   Látom a keresztet, megfogom a

Teljes bejegyzés »
Prózák
Szabó-Vincz Dóra

A világ peremén

Magasba tornyosuló szikla csúcsán ülök. A lábam a végtelenbe lóg, a kezem a perem szélét markolja. Elfehérednek az ujjaim a szorításától. Körülöttem minden sötét. Hűvös

Teljes bejegyzés »