Életet az éveknek

Életet az éveknek.

A leszálló alkony búcsúztat a naptól
A búcsúzó nap szivárványt küld a láthatárra
Mintha figyelmeztetne :közelít az életünk határa
S egyre csak buzdít őszinte önvizsgálatra
Küldetésünk pontot tett-e már az A-ra
Ha van még esély a hiánypótlásra
Ne hivatkozz a hitvány megadásra
Töltsd meg napjaidat élni akarással
Ne várjon rád a csupasz fal társasága
Bár menedéket nyújthat a kultúra csábítása
Hamis a magányos zártság varázsa
Nem vétkezel, ha perceid kellemessé teszed
Legtartalmasabban a szeretettel teheted
A legnagyobb szeretet, ha Istent keresed
A legbiztosabban ezt közösségben teheted
Nemcsak templomban, de otthonokban, klubokban
A Biblia mondja a teremtő mindenütt otthon van
A nem hívő jóakarókat is magához szorítja
Mert ezen közösségek lehetnek a szeretet otthona
Jelenléteddel, részvételeddel tagságát vállalva
Érezni fogod:minden perced drágakővel van kirakva.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

4 + 2 =

Április

Asszonya vagy nappalnak s éjszakának, Míg a szívek egy dobbanásba válnak.   Símogató kezed közt tart egy álom, S elkísér csókba váló valóságon.   Mandulabarna

Teljes bejegyzés »

Beforratlan sebek

Beforratlan sebek   Már nem tudott sírni. A könnyei már régen elapadtak, és hiábavaló is lett volna. Csak belülről feszítette az a tehetetlen düh, elkeseredettség,

Teljes bejegyzés »

Életszeretet

Szeretem a szivárványt – az esőillatú napsütésben. Szeretem a tenger moraját – lágyan andalító szélben. Szeretem a csicseregve üdvözlő szép napfelkeltéket, S ahogy kávéillat-meleg, hűséges

Teljes bejegyzés »

Magánylátogató

Ma ellátogatott hozzám a magány. Köszönés nélkül ült mellém a padon. Nem háborgatott, csendben elmélázott. Gondoltam: Hadd maradjon, hagyom. Láthatatlan burokba rejtőzve lógatta lábát szótlanul,

Teljes bejegyzés »

Az üres marok

Hoztál valamit? – suttogta halkan, Miközben nagy, kék szemeit rám meresztette. A zsebem üres volt. Felemeltem gyorsan. Ő apró fejét a vállamba temette. Szólni nem

Teljes bejegyzés »

Őszintén

Nem vagyok szent. Még csak jónak sem mondható. Nem vagyok szerény, áldozatkész, Sem odaadó. Az önérzetem valahol odafenn az egekben, A kritikát nem tűröm, mert

Teljes bejegyzés »