Napzárta

Napzárta
Az eltévedt nap sugarai
Álmosan integetnek
Talán találkozunk holnap
Majd ők is nyugodni mennek.

Múltam árnyai riasztanak
Sós tengervíz mossa le bűneim
Mulasztásaim gyűjtse kosárba
Vigye messzire a tenger árja

Tükörbe tekintek lopva keresem
Vétkeim szeplői támadtak-e arcomon
Fáradtságom okozta ráncaim
Elhomályosították-e vágyaim

Éreztem, az erőm már lankad,mely
Gyakran türelmetlenséget fakaszt
Energiám gyorsan fogyasztja
Szép emlékeim sorban múlasztja

Fekvéshez készülve búcsúimám előtt
Unokáim felé szállnak gondolataim
Ez nyújt még erőt munkáimhoz
Mielőtt betegségek érkeznek házunkhoz

Akkor kerülök majd igazán bajba
Ha környezetem is észleli a változást
Ha betegeim is érzékelik a lankadást
Ha szeretteimen gyengülni érzem a ragaszkodást

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

− 1 = 4

Álomváró

Este van. Vár az ágy. Egy plüssmalac röfög. A tej is megalszik, falevél sem zörög. Pulóvert fon pók a sarokban. Gyere, bújjál ide gyorsan. Betakarlak,

Teljes bejegyzés »

Időutazás

A fűben pihenve néztem, mint játszik a fény, a levélmintás árnyék, és az akácillattól bódult sok pici lény a diófa alatt, békés bűvkörödben. Bőröd feszes

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Serfőző Attila

A titok

  Az út jégbordás hátába csontig vájó nehéz hideg kapaszkodott. Egy néptelen, kacskaringókkal ébren tartó úton a település benzinkútjához ért, s nyomban a mozgássérültek parkolására

Teljes bejegyzés »

Kézen fogott az Isten.

Hitemmé vált a talpam alatt Tévedésein kopott utam. Hajnalok pírján éjbe hasadt. Mégis, fénye szívemre zuhant.   Vesztett tegnapok sírásait Konokul újra kísértettem, Díszítve zörgető

Teljes bejegyzés »

Minek nevezzem…?

Minek nevezzem az álmot… mely szívembe mennyei fényt sugároz, mely az odaföntvalók földi mása, lényemnek vajúdása? Minek nevezzem az álmot… mely szerelmi lázt hoz, s

Teljes bejegyzés »