Reggeli ébredés

Reggeli ébredés

Élek, a Földön felébredtem
Gondolom imátkoznak értem a Mennyekben
Felkelve forog velem a világ
Szobámban asztalom társas-táncot jár
Mérgezett világban éljük életünk
Pedig megfogadtam: nem kell félnünk
A rádióm hírei ezt igazolják
Egy darabig talán béke vár ránk
Mintha vitorlások szállnának a légben
S szivárvány foltok játszanak szemem fényében
A tisztábban látást segítik szemcseppjeim
A reggeli torna serkenteni kezdi vérem
A forró zuhany alatt fiatalodni kezdek
Visszatértek gondolataimba az elvesztett remények
Felejteni való a munkahelyre utazás
Bár barátsággal fogadott a versfaragó portás
Áttekintettem a napi beteglistát
Megduplázva jelentett számomra kálváriát
Mert számos controllos s sürgős beteggel bővült
Az ellátandó várakozók sora
És erre rátelepedett a psychológia
Mivel jó szóval kedvességgel, beszélgetéssel
Többet segítünk, mint a fizikális eszközökkel
Az jelentette számomra a boldog napot
Mikor a beteg megelégedve úgy távozott
Az Önnel töltött rövidke beszélgetés, jó szó
Ez volt számomra igazán megnyugtató.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Marhajó mese

Macskaköves egér úton Zötykölődtünk mi csak némán. Malacunk volt! Potyázhattunk. Feküdhettünk hátul szénán. Kutya hideg volt már.  Este. Mellettem egy buta liba. Egye fene, bújjunk

Teljes bejegyzés »

November

Ragyog a nap, de oly erőtlen, Mégis jólesik melege. Pedig a november, valljuk be, Az év mostoha gyereke. Szürkés, borzong tőle az ember. Ruháját rég

Teljes bejegyzés »

Ne kérdjem!

Végre! Rátalált a párjára, úgy éreztem. Minden reggel én boldogan Ébredtem. Végre! A zsák és a foltja együtt. Mily öröm! Én a jövőt, jaj, magamban

Teljes bejegyzés »

Őszi pompa

Lefesteném, giccses lenne képem. -Ilyen színek nem léteznek, Kérem!- Hú, de giccses! -mondanánk a Képre. Színorgia, pompa rajt’  el- Végre. Barna ezer árnyalatban: Fahéj, Rozsdavörös,

Teljes bejegyzés »

Búcsú apámtól

Nem küzdesz már, nincs több erőd. De kevés lett a levegőd! Csak vársz becsukódott szemmel. És milyen nyugodtan fekszel. E világot most itt hagyod. Emlék

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Az emberek törlik

Az emberek vésték ide a keservet, csak az emberek ölhetik meg. S míg kíntól vörösen bugyog el az élet, a felszabadítás csak a halál lehet.

Teljes bejegyzés »