Rózsa Iván: Nincs itt baj!

Rózsa Iván: Nincs itt baj!
(Haiku-füzér)

Nyugodj meg, szívem!
Nincs itt baj, tán semmi sem…
Csak így csendesen…

Így népiesen…
Kimúlunk rövidesen…
Halál, siessen?

Nincs oka rá, nem?
Csak bevár türelmesen,
És nem mérgesen…

Siralomház lesz,
Sirató asszonyokkal,
Az egész ország…

Az asszonyokat,
Lesznek, kik elsirassák?
Netán turisták?!

Dehogy, szakértők!
A sírásók e dolgot,
Hisz kenik-vágják!

Ha kell, sírnak is.
Beszédet is mondanak:
Fejből nyomatják…

Hol nemzet süllyed:
Ott lesznek a nagykutyák?
Őket meghívják?

Ezen ebadták,
Jönnek hívatlanul is,
A cirkuszt bírják…

Holdat ugatnak,
És sunnyognak-vinnyognak:
„Nem ezt akartuk!”

Mit akartak hát?
Gazdagodni, lopni és
Csalni, hazudni.

Ott hüppögnek majd:
Álszentfazék-ripacsok…
Ami sok, az sok!

Lökjük be őket!
A sírba, befelé, mind!
Haljanak velünk!

Magyar népükkel,
Szeretett hazájukkal;
Hisz erre vágynak!

Vagy csak pofáznak?
Hadováznak, rizsáznak?
Mammont imádnak?

Lehull csillaguk…
Erre mi vagyunk tanúk!
Mindent túlélők…

Eltűnnek szépen,
Ezek a semmittevők,
A balfenéken…

És ők süllyednek,
Saját szintjük alá is,
A mélybe, végre!

Budakalász,
2019. július 14.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A sérült ego

Ez a vers tavaly ősszel született bennem. Az elmúlt néhány hét eseményei felhozták bennem újra ezt a tapasztalatot, amiről a versben írok. Szeretném ezért megosztani veletek, hátha apró kis gondolatmagok születnek meg a hatására. Hiszem, hogy a tudatosság az egyik legnagyobb kulcs az életünkhöz. Az ego létezése szükséges, azonban egy kis szelídítésre szüksége van, hogy ne ő irányítsa az életünket tudattalanul.
Csodaszép napot kívánok!

Teljes bejegyzés »

Lecsuktad

Adorján L. Zoé LECSUKTAD   Most csend van, és fény, és nyugalom. Lelked rezdülései elérik a mindenséget.   Számodra már nincs se idő, se tér,

Teljes bejegyzés »

Kánikula

Kánikula Gyötör a kánikula, beköszöntött a globális felmelegedés Az emberi természet ezzel szemben a hitványságával a jégkorszakot kereste Az Isten adta és csinosított értékeit egy

Teljes bejegyzés »

Apa ügynök volt?

Május első vasárnapján szokás szerint összejött a család, amely először zajlott apa nélkül, aki a télen halt meg. Már éppen elkezdtünk szedelőzködni. ­ – Kata

Teljes bejegyzés »

Az apróságok szeretete

Az apróságok szeretete Sosem gondoltam volna, hogy az öregkor lenagyobb öröme az unokák érkezése Szinte kicsorbul az ember szíve reszkető kezekkel, hogy kézbe vehesse A

Teljes bejegyzés »