Miért fáj ott legbelül, ha csorognak a könnyek?
Miért hisszük azt, hogy ha sírunk, könnyebb?
És miért betegít le, ha a szerelem folyton csak fáj?
És mért égetnek a könnyek, ha valaki reménykedve vár?
Miért várunk mégis, ha tudjuk, már senki nem jön?
Miért gondoljuk, hogy más lesz, ha megint ránk köszön?
És miért gondolkozunk, ha nincs semmi értelme?
Miért bízunk mégis, ha már el vagyunk felejtve?
Miért akarjuk örökre, aki minket már meg sem lát?
Miért várjuk folyton azt a nagyon nagy csodát?
És miért szeretünk akkor is, ha közben annyira gyűlölünk?
Miért fáj a szívünk, mikor már csak kínunkban könnyezünk?
Author: Kapusi Edit
Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Kapusi Edit.1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is élek már több mint 30 éve. Két nagy fiam van. Az idősebbik fiam Máté, ő 29 éves, és ugyan azon a napon született, mint én. A másik gyerekem 21 éves. Az ő neve Soma.Saját vállalkozásba kezdtem, mellette pedig sok egyéb dologgal is foglalkozok. Nagy kihívás megfelelni és megállni becsületesen a helyem mint anya és dolgozó nő. Néha úgy érzem, nem is fog menni. De mindig kapok valahonnan egy lökést, egy kis energiát, amitől megint minden vissza áll a normális kerékvágásba. Egy darabig. Viszont az életszeretetemet, a jóságos világba vetett hitemet, azt nem tudja elrontani senki és semmi! Hitvallásom szerint, csak az tud élni, aki élni tud! Mindent kipróbálok, mindent meg akarok tapasztalni és folyamatosan tanulok. Szeretném, ha az engem körül vevő embereknek is át tudnám adni mindazt, amit már átéltem és megtapasztaltam. Azért, hogy ezáltal ők is érdemesnek tartsák magukat arra, hogy az életnél nincs nagyobb kincs a világon! A versírással már kamasz koromban megpróbálkoztam, kisebb-nagyobb sikerekkel. Egyik versem meg is jelent hajdanán a Debreceni Napló napilapban. Időnként, ha valami nagy trauma ér vagy épp nagy öröm, elfog a vágy, hogy le is írjam,...
