Fény játéka

Egyre hűvösebb szellő simogat

az októberi erdőben járva.

Tarka lombkorona még bólogat,

itt- ott réseket a fénynek tárva.

 

A szememet gazdagon táplálja,

az idő most is eljött, nem felejt.

A meleg színek ragyogtatása

szinte a talaj felé lebegtet.

 

Hozza magával a varázslatot,

mint az örök bizakodó ember,

ki a jövővel tart kapcsolatot,

csak pihenni akar egy keveset.

 

A táncoló fények közt álmodok

magunknak is mézédes életet,

legyen a holnap is öröm orom,

ne szabjon szűk határt a képzelet.

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz.  

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A legszebb Asszony csókja

A legszebb s legcsókosabb Asszony Szép vérvörös ajka csókoljon ajkon. Mandula szemeiben lássam magam, Elmúlásig diadalmasan.   Omoljanak magány- tornyos kupolák, Vörös – szirom egykori

Teljes bejegyzés »

Szépülő haragod

Minden sírásod szépülő mása Maradt emlékeim tört varázsa. S mosolyod büszke álma vigyázza.                                                                 Oly jó volt forrón ölelni Téged, Óvni mindig büszke közelséged,

Teljes bejegyzés »

A legcsodásabb kincsem

Mosolyodban ragyogni lássam, A legszebb szerelmedben szemeid, S szívem legmélyére már elássam.   Jöttem, mindenem volt a nincsen. Taszítva, űzötten tértem hozzád, S Mindenem a

Teljes bejegyzés »

Örök varázsod

Varázsod, szép varázslat, Magad bennem meglássad. Vörös ajkaid csókja, Életem monológja.   Perceid perceimben Körforgás ereimben. Szemeiddel látom én, Bohém magam oly büszkén.   Kezeiddel

Teljes bejegyzés »

Egy februári estén

Esti holdvilágos zivatarban, Könnyeidben ázott arcom, A legszebb csóktalan napon.   Csillagok, riadt szemű gyermekek. Nehéz felhők ölén süppedt, Vágy szavunk dühe elcsüggedt.   Múltunkban

Teljes bejegyzés »

Az Élet – gálya evezőse

Homlokomon az Élet csókja, Szemeimben akarat máglya, Lobban bele az éjszakába. Hajnalom szebben beragyogja.   Vörös éjben, dübörgő éjben, Pislognak hallgatag csillagok. S a táj

Teljes bejegyzés »