Fejedben táborozó furcsa hangok
Nem mindig tudják hol a helyük
Feszegetik a kereteket
És érzékleteid oszcillálnak
Egy vonalon át-átszökdösve
Amelyet soha nem jelölt ki
Tervezőmérnök ceruzája
Hát hol merre húzódik
Ez a százszor meggyalázott határ?
Távolba révedsz a múlt idők
Horizontján feltámadásnap előtti
Sötétvörös színekben úszik az ég
Mint megfeszített aki előtt akarata
Ellenére lepereg élete filmje
Vered a fejed a kemény keresztfába
Pedig csak a mindennapi dolgokat látod
Nyílt lánggal lobognak fel szemeidben
Nem érzed ahogy lassan elmállik a határ.
Az egészséged törékeny jószág
Ideje volna lefeküdnöd valamikor
Éjfél körül vagy kora hajnalban
De nyújtod öntudatlan az éber órákat
Reggel hat után pedig bekevered
Az első whiskys kávét
Megigazítod a hajadat
És elgondolkodsz csöndesen
Hol lett volna a határ?
És végül megírod ezt a verset
Elküldöd rendeltetési helyére
Szép ajánló sorok kíséretében
Bármilyen silány is mert tudod
Csalhatatlanul különben
Megbuksz emberként mert
Nálad valahogy akként alakult
A dolgok természete hogy
Itt lett meghúzva az a határ…
(2019. augusztus 31.)
Author: Teleki Bálint
Teleki Bálint az Irodalmi Rádió szerzője. 1991. november 8-án születtem Budapesten, iskoláimat is itt végeztem, itt élek. 2016 elején végeztem jogászként az ELTE-n. Egy évig dolgoztam ügyvédjelöltként, jelenleg doktori tanulmányokat folytatok az NKE-n, kutatási területem elsősorban az Európai Unió joga. Első verseskötetem, a Télidő-kontinuum 2017 szeptemberében jelent meg a Napkút Kiadónál. Azóta – a következő kötetig – különböző antológiákban és egyéb felületeken – pl. itt – igyekszem publikálni. A Télidő-kontinuum a megjelenését megelőző 5-6 év verseiből vett válogatás, amelyeket Kovács katáng Ferenc értő keze rendezett hat ciklusba, hat kulcsszó mentén. Életszövetek alatt fájdalomgerinc, Absztrakt álmok, merész képzetek. Reggeli buszba bepréselt hering. Csendes ima: „Ne ontsák véremet!” * * * Az érvelő agyvelő árvuló, De mint a hóvirág évelő, A betakaró gyengéd hó Alól újra előbújó létező.
3 Responses
Lassan elkoptatom a „remekmű” és „mestermű” szavakat. De mit tehet az ember, ha újra és újra csakugyan azok kerülnek a szemei elé Teleki mester tollából?
Köszönöm szépen, igyekszik az ember…
Egyébként ez a vers ment be az Alföld folyóirat „Határ” pályázatára, ám ott végül nem kapott helyezést…
A laikus mondhatná: a sok-sok kiváló pályamű közül előfordul, hogy egy efféle verset nem válogatnak be. Csakhogy pontosan tudom, milyen gyengécske és közepes művek kapnak nyilvánosságot, miközben egy ilyet nem méltatnak. Sebaj, majd a következő verseskötetedben a megfelelő színvonalú közegben olvashatja a közönség!