A tél kapujában

A tél kapujában.

Búskomoran állok a tél kapujában
Vállamon nehéz terheket cipelve
Nyomja a múlt,s a pusztító jelen
Jövőmet formálni nem is merem

Kinnt a csupasz fák ásítanak
Szürke városi dér borítja ablakomat
Tenném, tenném napi dolgomat
De az elégedetlenség szele fojtogat

Minden reményem elveszni látszik
A szeretet bennem is éhezik, fázik
Télbe fog fordulni nemzetem?
Nem éri meg a tavasz érkezését életem?

Hiszünk, hiszünk a feltámadásban
Pedig hányszor égtünk a pusztulásban
A pallos alá hányszor hajtottuk fejünket
Hányszor átkoztuk el megtépázott nevünket

Mikor fehér lepel fogja borítani Európát
Egy itt felejtett fecskemadár kalapomra száll
Körbe-körbe tekint fáradt szemeivel
Eleség után kutatna éhes csőrével

Kiéhezett lelkünk így kapirgál az éterben
Így búslakodik jövőnk félelmében
Ha megtagadjuk hitünket, értékeinket
És odadobjuk hitvány csaléteknek

Ha nem fogjuk meg ismét egymás kezét
Nem kérjük küzdelmeinkhez az Úr kegyelmét
Jobban teszi az ősz,ha a lehullott falevelek
Megássák sírunkat,s végleg eltemetnek

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ellovagolni

Ellovagolni a naplementében, még hátra sem nézni, mint szerencsétlen, és nem vinni múltat, ott hagyni helyben, hogy visszajönni már soha ne kelljen.   Hadakozásban a

Teljes bejegyzés »

Királyság

Ha király vagy, királyságod van, várkastélyodban nyüzsög a sok alattvaló, kirendelheted a hintód magadnak, mert Te vagy az uralkodó.   Emberek életéről dönthetsz, Te döntöd

Teljes bejegyzés »

Boldogok a tiszta szívűek…

Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Isten Bár a szem gyakran vibrál, pillantása dermedten csapong A kiterebélyesedett emberi vágy értetlemül tülekedik egyre jobban A

Teljes bejegyzés »
Prózák
Barna Benedek

A gödör

Hűvös tavaszi reggel volt. Szél fütyült a felhőkarcolók között, és befújta a szemetet az aprócska parkba, amely a hatalmas épületek sűrűjében bújt meg. A parkőr

Teljes bejegyzés »

Az utolsó szó

A férfi az asztal fölé hajolt, kezében reszketett a toll. A tinta sercegett a papíron, ahogy a betűk lassan egymásba fonódtak. A gyertya imbolygó fénye

Teljes bejegyzés »

Vihar és Csend

Bennem él egy tépett világ, Hol zivatar dúl, s hallgatás remeg, Illúziók hajnalán vér szitál, S az éj minden titkot eltemet. Csillagok között izzik az

Teljes bejegyzés »