Pirosló hajnalban
kora reggel órán
mentünk a Fő utcán.
Hajnal-piros rózsák,
fénylő pocsolyák közt
tavasz-eső múltán.
Kölnivíz zsebünkben,
vers zsongott szívünkben.
Kapukon zörgettünk
szíveken zörgettünk,
csorduló szívünkből
bőven csepegtettünk.
„Hasad a szép hajnal,
mutatja sugarát”.
Ébredjetek lányok,
piros tulipánok,
harmatban mosdottak,
üdék, szépek, tiszták.
Szabad-e locsolni?
Patyolat ingemet,
patyolat hitemet,
gyermeki szép lelkem,
világra nyílásom,
gyermek-ámulásom
öltöttem magamra.
Vetettem vállamra
szeretet palástját,
bimbózó szerelem
szirma pattanását,
harang kondulását
öltöttem magamra,
s öntözte zsinóros
ünnepi ruhámat
húsvéti áhítat
illatos permetje.
Mentem társak között
csillogó szemekkel,
boldog izgalommal,
égre nyíló szívvel.
Ünnepes szívembe
soha el nem mondott,
szavakba nem öntött
kibuggyanó ének.
s húsvéti jácintok
virultak szívemben.
Most, hogy öreg lettem,
gondfelhők felettem,
nagyon megfáradtam.
Vénen, botorkálva
nézem magam fájva,
húsvétok tükrében,
s rábólintok: igen,
s öltöztetem szívem
újra harangokba,
rám váró és vádló,
húsvétot kiáltó
bimm-bammos, harangos
ünneplő toronyba.
Author: Fekete Zoltán
Fekete Zoltán az Irodalmi Rádió szerzője. Nyugdíjas, magyar-történelem szakos középiskolai tanár vagyok. Sajóhídvégen születtem 1935. február 4-én. Szüleim földművesek voltak, 12 kataszter holdon gazdálkodtak. Az elemi iskola négy alsó osztályát Sajóhídvégen végeztem, a négy felsőt (akkor már általános iskolát) Sárospatakon, ahol osztálytársam volt Lázár István, a Kiált patak vára című könyv szerzője és Gömöri György, a Quasimodo költői verseny első nyertese. A gimnázium 4 osztályát Miskolcon a Lévay József – később Mikszáth Kálmán – diákjaként végeztem, itt érettségiztem 1953-ban. Tanítói képesítést 1955-ben szereztem, addig segédkönyvelőként, illetve 1954. december 1-től képesítés nélküli nevelőként dolgoztam Ónodon, továbbá Sajóhídvégen. 1963-ban levelező tagozaton elvégeztem magyar-történelem szakon Egerben a Pedagógiai Főiskolát, majd két évvel később Debrecenben történelem szakon az egyetemet. Ugyanebben az évben házasodtam. A fiam magyar-történelem-angol-német szakos középiskolai tanár, jogi egyetemet is végzett, a nagyobbik lányom szintén magyar-történelem tagozatos tanár, kisebbik lányom jogot végzett. Feleségem földrajz-rajz szakos általános iskolai tanár. Vidéki iskolákban tanítottam: Kesznyétenben, Girincsen. Hernádnémetiben majd Miskolcon a 19. sz. és a 22. sz. Ipari Szakközépiskolában, mely később Kós Károly Építőipari Szakközépiskola néven működött. Itt aktív tanárként 20 évet dolgoztam, majd óraadóként még hat évet. Innen mentem nyugdíjba 1995-ben. Verseket írni Sárospatakon kezdtem már 10 éves koromban. Tizenhárom éves voltam, mikor Sárospatakon a...