Akit visszavárnak
(Egy tengerész vallomása)
Megízlelt a kék úr; egy viharvert
estén rám harapott, és mint egy magot
kiköpött. Lenézve az áldozatot!
Korhadt rönk lettem, mely pár napot nyert,
míg deszkákra szelte a hajómat.
Pedig már húzták értem a harangot!
Most körbe állnak, mint vásári barmot.
Csodálnak. Mondják: Egy angyal óvhat!
Ostobák mind! Lelkük a parton ver
gyökeret; nem értik a vizek rendjét.
Ő és én, most gyilkoljuk egymás csendjét,
hallgatással, mint két zord vénember.
Míg só-rögöt bont vállamon a szél
bámulom láncra fűzött hullámait.
Bújsz az öbölbe, te elhagyott ladik?
Csorog a rozsda rólad, mint a vér.
Pedig kellenek a riadt szelek
és kell a víz fölé nyújtózó fenyő
ágairól csurgó borostyán-eső.
Kellenek a kőre mart sebhelyek!
És az összevert ég, hogyha kékül,
míg a parton térdre rogynak víz-hegyek.
Mert szent a düh, mitől a csónak remeg.
Úr magától nem úr, szolgák nélkül.
És én féltem őt pogány hitemmel,
mert a bárka, mely két ég között reked
egy kéretlen titkot csak megsúg neked,
hogy asszonykönnytől lett sós a tenger.
Megízlelt a kék úr és kivetett!
Barát neki nem kell, úgy semmit érek,
és túl lágy lenne testem ellenfélnek.
De visszavár, ki lelkemből evett!
Author: Nagy Imre
Nagy Imre az Irodalmi Rádió szerzője Iskolák Batthyány Lajos Gimnázium, Nagykanizsa (1998-2002) Nyugat-Magyarországi Egyetem Környezettudós szak 1 év, Sopron (2002-2003) nappali tagozat Nyugat Magyarországi Egyetem Gazdasági Informatika szak 5 év, Sopron (2003-2008) nappali tagozat Rövid önéletrajz Tanulmányaimat 2008 Júniusában fejeztem be. Okleveles Gazdasági informatikus diplomát kaptam. Ezután programozóként helyezkedetem el, és az óta is ebből élek. Bár az irodalom mindig is érdekelt, és tizenhat éves korom óta alkotok, a versírást komolyabban csak 2014 márciusában kezdem el. Azóta tizenöt alkalommal publikálták a munkáimat. Az elmúlt évek során többször szerepeltem különböző városi antológiában, országos kiadványokban, közel negyven versemmel. Az írással töltött évek tapasztalatai arra ösztönöznek, hogy folyamatosan képezzem magamat, és javítsam a már meglévő munkáimat. S remélem, majd engedik a szavak, hogy az eszközük legyek! Bemutatkozás Egész életemben jellemző volt rám egyfajta kettősség. Egyrészt a számok, az algoritmusok, a gépek, egyszóval a mai világ megszállottja vagyok, másrészt mindig is érdekelt a történelem, az irodalom, melyek a társadalom és a lélek ok-okozati összefüggéseit próbálják feltérképezni. Mindkét világ elkápráztatott! Igen ám, de bennem ez a két világ ellensége egymásnak. Én pedig hol az egyik, hol a másik oldalon harcolok, de mindkettőben őrlődök, és csak kérdéseket találok. Valaki a tettekbe fojtja bizonytalanságát, más az italért...
