Jégtörés
Savanyú tócsák jegén
futnak fekete napok.
Lent ülnek rőt levelek,
hallgatag őszi rabok.
Üveg nő az ágakra,
új erő kél a fában,
és végül dobja terhét
sok apró robbanásban.
Hamar sátrat bont az éj,
dér kerül a sebekre.
Felsózza a vidéket
a hajnal kárörvendve.
Csizma rúgja az avart,
értő szempár válogat.
Erdész járja a határt,
felméri a károkat.
Lám, főt hajt a jég előtt
a természet!- így zihál
és átkot old magában,
míg reng egy deres szakáll.
Csak állnak a fák sorban,
barnán szabott rengeteg,
mint vak magányra ítélt
nagykabátos emberek.
A kezemben kacorkés
és én keresztet vetek,
hogy vágni küldjek tisztes,
fagytól kínzott törzseket.
De két kezem vezetik,
az égé az akarat.
Silány áldás az enyém,
kit nem ér az megmarad.
Engem is áldott az ég!
Már csak gyűröm napjaim,
mert bár törzsem meghagyta,
szélnek adta ágaim.
És az ág könnyen törik,
én tudom, mert hallgat rég,
a viráglepel alatt
két sötét deszka-hajlék.
Számból kikoptak rég az
imák; dolgomat teszem.
Jobb is, ha nem zavarom
Istent feleslegesen.
Author: Nagy Imre
Nagy Imre az Irodalmi Rádió szerzője Iskolák Batthyány Lajos Gimnázium, Nagykanizsa (1998-2002) Nyugat-Magyarországi Egyetem Környezettudós szak 1 év, Sopron (2002-2003) nappali tagozat Nyugat Magyarországi Egyetem Gazdasági Informatika szak 5 év, Sopron (2003-2008) nappali tagozat Rövid önéletrajz Tanulmányaimat 2008 Júniusában fejeztem be. Okleveles Gazdasági informatikus diplomát kaptam. Ezután programozóként helyezkedetem el, és az óta is ebből élek. Bár az irodalom mindig is érdekelt, és tizenhat éves korom óta alkotok, a versírást komolyabban csak 2014 márciusában kezdtem el. Azóta tizenöt alkalommal publikálták a munkáimat. Az elmúlt évek során többször szerepeltem különböző városi antológiában, országos kiadványokban, közel negyven versemmel. Az írással töltött évek tapasztalatai arra ösztönöznek, hogy folyamatosan képezzem magamat, és javítsam a már meglévő munkáimat. S remélem, majd engedik a szavak, hogy az eszközük legyek! Bemutatkozás Egész életemben jellemző volt rám egyfajta kettősség. Egyrészt a számok, az algoritmusok, a gépek, egyszóval a mai világ megszállottja vagyok, másrészt mindig is érdekelt a történelem, az irodalom, melyek a társadalom és a lélek ok-okozati összefüggéseit próbálják feltérképezni. Mindkét világ elkápráztatott! Igen ám, de bennem ez a két világ ellensége egymásnak. Én pedig hol az egyik, hol a másik oldalon harcolok, de mindkettőben őrlődök, és csak kérdéseket találok. Valaki a tettekbe fojtja bizonytalanságát, más az italért...
