Egy illat emléke
Az illatod még itt nyugszik
a párnámon és én hagyom.
Hajnalfényben, lassan úszik
percnyi létem a vágyakon.
De rám tör a konok munka,
már rángatja rézdrótjaim.
Sokat ígér, csendben sújtja,
hajtja egyre csak napjaim.
Jön értem az acélfogat,
fékez, rándul és felnyerít.
Megzaboláz ezer lovat,
ki új frigyre így kényszerít.
Léted köré épült váram
oszlopai még tartanak.
A feledés ostromában
a csókoknak kardot adnak.
És utat kér a hűs magány,
jogos vagy nem megtagadom.
Szép múltunkban sok a talány
szívem inkább nekik adom.
De felszállok, örök vágtám
újra kezdem, csak magamért.
Áttörök a hajnal fátylán;
új vér fakad egy új napért.
Új templomok és új misék
hívnak engem most tanúként.
Kínoz engem sok semmiség,
hogy dolgozzak zárt kapukért.
A tűz kihunyt, nincs már sarja,
összeomlik a csillagod.
De a parázs is megtartja
még bennem az örök napot.
Illatod vár rám a párnán,
így vezet a bizonyosság.
Átkelek a napok hátán,
amíg te vagy az orvosság.
Részeg ajkú víg emlékek
útján térek hozzád haza.
Én a száraz neonfények
vidám esti kis utasa.
Author: Nagy Imre
Nagy Imre az Irodalmi Rádió szerzője Iskolák Batthyány Lajos Gimnázium, Nagykanizsa (1998-2002) Nyugat-Magyarországi Egyetem Környezettudós szak 1 év, Sopron (2002-2003) nappali tagozat Nyugat Magyarországi Egyetem Gazdasági Informatika szak 5 év, Sopron (2003-2008) nappali tagozat Rövid önéletrajz Tanulmányaimat 2008 Júniusában fejeztem be. Okleveles Gazdasági informatikus diplomát kaptam. Ezután programozóként helyezkedetem el, és az óta is ebből élek. Bár az irodalom mindig is érdekelt, és tizenhat éves korom óta alkotok, a versírást komolyabban csak 2014 márciusában kezdtem el. Azóta tizenöt alkalommal publikálták a munkáimat. Az elmúlt évek során többször szerepeltem különböző városi antológiában, országos kiadványokban, közel negyven versemmel. Az írással töltött évek tapasztalatai arra ösztönöznek, hogy folyamatosan képezzem magamat, és javítsam a már meglévő munkáimat. S remélem, majd engedik a szavak, hogy az eszközük legyek! Bemutatkozás Egész életemben jellemző volt rám egyfajta kettősség. Egyrészt a számok, az algoritmusok, a gépek, egyszóval a mai világ megszállottja vagyok, másrészt mindig is érdekelt a történelem, az irodalom, melyek a társadalom és a lélek ok-okozati összefüggéseit próbálják feltérképezni. Mindkét világ elkápráztatott! Igen ám, de bennem ez a két világ ellensége egymásnak. Én pedig hol az egyik, hol a másik oldalon harcolok, de mindkettőben őrlődök, és csak kérdéseket találok. Valaki a tettekbe fojtja bizonytalanságát, más az italért...
