Egy illat emléke

Egy illat emléke

Az illatod még itt nyugszik

a párnámon és én hagyom.

Hajnalfényben, lassan úszik

percnyi létem a vágyakon.

 

De rám tör a konok munka,

már rángatja rézdrótjaim.

Sokat ígér, csendben sújtja,

hajtja egyre csak napjaim.

 

Jön értem az acélfogat,

fékez, rándul  és felnyerít.

Megzaboláz ezer lovat,

ki új frigyre így kényszerít.

 

Léted köré épült váram

oszlopai még tartanak.

A feledés ostromában

a csókoknak kardot adnak.

 

És utat kér a hűs magány,

jogos vagy nem megtagadom.

Szép múltunkban sok a talány

szívem inkább nekik adom.

 

De felszállok, örök vágtám

újra kezdem, csak magamért.

Áttörök a hajnal fátylán;

új vér fakad egy új napért.

 

Új templomok és új misék

hívnak engem most tanúként.

Kínoz engem sok semmiség,

hogy dolgozzak zárt kapukért.

 

A tűz kihunyt, nincs már sarja,

összeomlik a csillagod.

De a parázs is megtartja

még bennem az örök napot.

 

Illatod vár rám a párnán,

így vezet a bizonyosság.

Átkelek a napok hátán,

amíg te vagy az orvosság.

 

Részeg ajkú víg emlékek

útján térek hozzád haza.

Én a száraz neonfények

vidám esti kis utasa.

Nagy Imre
Author: Nagy Imre

Nagy Imre az Irodalmi Rádió szerzője Iskolák Batthyány Lajos Gimnázium, Nagykanizsa (1998-2002) Nyugat-Magyarországi Egyetem Környezettudós szak 1 év, Sopron (2002-2003) nappali tagozat Nyugat Magyarországi Egyetem Gazdasági Informatika szak 5 év, Sopron (2003-2008) nappali tagozat Rövid önéletrajz Tanulmányaimat 2008 Júniusában fejeztem be. Okleveles Gazdasági informatikus diplomát kaptam. Ezután programozóként helyezkedetem el, és az óta is ebből élek. Bár az irodalom mindig is érdekelt, és tizenhat éves korom óta alkotok, a versírást komolyabban csak 2014 márciusában kezdtem el. Azóta tizenöt alkalommal publikálták a munkáimat. Az elmúlt évek során többször szerepeltem különböző városi antológiában, országos kiadványokban, közel negyven versemmel. Az írással töltött évek tapasztalatai arra ösztönöznek, hogy folyamatosan képezzem magamat, és javítsam a már meglévő munkáimat. S remélem, majd engedik a szavak, hogy az eszközük legyek! Bemutatkozás Egész életemben jellemző volt rám egyfajta kettősség. Egyrészt a számok, az algoritmusok, a gépek, egyszóval a mai világ megszállottja vagyok, másrészt mindig is érdekelt a történelem, az irodalom, melyek a társadalom és a lélek ok-okozati összefüggéseit próbálják feltérképezni. Mindkét világ elkápráztatott! Igen ám, de bennem ez a két világ ellensége egymásnak. Én pedig hol az egyik, hol a másik oldalon harcolok, de mindkettőben őrlődök, és csak kérdéseket találok. Valaki a tettekbe fojtja bizonytalanságát, más az italért...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ketten haltunk meg akkor…

Sosem féltem így apámtól. Nem tőle, mint embertől, hanem attól, akivé vált a betegsége alatt. Az apámat felemésztette a betegség és valami más maradt utána.

Teljes bejegyzés »

Kinek adhatom át?

Öregszem, és már nem halogathatom azt, amit meg kell tennem, amire egyébként már régóta készülök. Nem akarok feldolgozatlan családi titkot hátra hagyni, pedig nem az

Teljes bejegyzés »

Az esőcsepp dala

  Az esőcsepp dal Eső hull, ázik bús határ, a lét ma szürke, szót se szól, a csepp az ablakon megáll, s majd elindul, mint

Teljes bejegyzés »

Mihály Arkangyal

Mihály arkangyal   Fényben járó, égi harcos, mennykő dördül, kard ha sújt, trónja lángban, szárnya lobban, s földre hull a bűn, a rút.   Isten

Teljes bejegyzés »

Fűvel benőtt szív

Mit ér a szív, ha nem tiszta? Állapotát ki fordítja vissza? Gondozni naponta szükséges, Hadd legyen szép és értékes!   Lehet a szív száraz, mint

Teljes bejegyzés »

A ballagónak

A ballagónak   Kezeidben virágok és szirmok, szemeidben ékes világ csillog.   Zoltán te legyél örökké boldog, értelmed irányítja a sorsod.   Testedben szeretet tüze

Teljes bejegyzés »