Cselekedjünk, ne csak sopánkodjunk

Cselekedjünk, ne csak sopánkodjunk

Az ágy szélén ültem, imátkoztam
A kórterem lakói döbbenten hallgattak
Elment egy betegem, szabadulva szenvedésitől
Csak részvét sugárzott orvostól, betegtől

Hallom a folyosón főorvosom lépteit
Vizitre készült sleppjével övezve
Megállt az ajtóban a küszöbhöz érve
Majd megszólított fájdalmunkat kímélve

Cselekedjünk, ne csak sopánkodjunk
Keménynek tűnő, de ébresztő gondolat
Ne késlekedjünk vár ránk még sok feladat
Egy – egy vereség ne akassza meg utunkat

A politikában minden perc drága
Az elfecsérelt percnek meglesz az ára
Nem egymás hibáját kell kipellengérezni
Csak a kitörni vágyó indulatokat kell fékezni

Akcióterveket kell rendre készíteni fékezni
Nem sajnálni gyakran az utcára kimenni
A lakossággal a kapcsolatot rendre felvenni
Jól szerkesztett szórólappal elárasztani

Az építkezést hagyjuk a kormányra
A polgári köröket sürgősen aktiválni
Bátran vállalni meggyőződésünket árasztani Világgá kürtölni teljesítményünket

A harcos ellenfél üres szólamait
Szembeállítani az impotens tetteikkel
Mellszélességben védeni a kereszténységet
Hinni Istenben, s a végső győzelemben

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Van, ami nem változik 

(A szeretet örök)   Látsz most odafent az égen, mint fénylő csillag a sötétben. A gyertyák most érted égnek, Az emlékek örökké élnek.   A

Teljes bejegyzés »

Cseppek csendje

Egy nehéz nap legvégére érve, Hazatérve vár otthonod menedéke. Tisztulási vágyaktól vezérelve, Egy áttetsző világba megérkezve; Zuhogó zuhatag zenjébe, Csillogó cseppeknek csendjébe. A néma könny

Teljes bejegyzés »

Pengék a zsebben

Minden egyes ember úgy hordja magával, Gyerekkorát, búját, fájdalmát, magányát Mint zsebében felejtett borotvapengét, Belenyúl minden nap, megvágja kezét.   Minden nap belenyúl, minden nap

Teljes bejegyzés »

Málnahab

Estefelé jár már a nap, Lassan indul a kis csapat. Nagypapa és két unoka Szedés után elfáradva.   Hazára kis kanna málna Vándorol határból házba.

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Remélt fény

Csupán egy szám, amit az anyakönyvi kivonat mutat, puha bársonyként ölelhet az élet szépsége, s utat mutat, míg él bennem a remény, lám a természet

Teljes bejegyzés »

Újra így szeretni

Újra így szeretni   Újra így szeretni valakit, vajon fogok-e még e világon? Ezzel a gondolattal vagyok néha magam hadilábon. Állítják néhányan, hogy mást is

Teljes bejegyzés »