Fák között

Sápadtan sétálgatott az erdőn,

járni ereje alig létezett.

Botladozott még karon fogva is,

mint a madár, kinek lába sebzett.

 

Erőltette testét, haladt tovább,

leste a zöld vegyes árnyalatát.

A friss levegő folyton töltötte,

élvezte a létnek pillanatát.

 

Léptei egyre bátrabbá váltak,

a kartámasz el is maradhatott.

Arcára halovány pír költözött,

a közelebbi fáig kitartott.

 

-Támaszkodj neki, vagy öleld is át!

Éltető erejét szívd magadba,

mint a tavasszal a fényt a napból,

legyen kitárva tested ablaka!

 

A kínzó gyötrelmek kirepülnek,

a zsigerek egyre csak lazulnak.

Nyugalom költözik a szervekbe,

gyógyulás irányába fordulnak.

 

Harmónia épül a lélekbe,

leküzdhető gyorsan a szorongás.

A fák csak a jót áramoltatják,

megszülethet a boldog mosolygás.

 

Ölelj át gyakran egy fát, ha baj van!

Ezt az érzetet nem adhatja más.

Leoldja rólad a nyűgöt, gondot,

ez egy megbízható tapasztalás.

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A leghűségesebb barát

Vannak napok, mikor létezni is oly nehéz, Csendben ülsz, merengsz, szemed csak a távolba néz. Nem kellenek már szavak, fájna megszólalni, Lelked csendben, reméled ez

Teljes bejegyzés »

Tavaszi önarckép

Jambusaim bús bódulatával ringatom álomnyárba magam; messzimocorgó vágya vigasztal – szürcsölöm ízét ájtatosan.   Fogvacogó köd jégpizsamáját ölti magára márciusom; csalfa csodával szittya kavalkád kedvem

Teljes bejegyzés »

Önarckép

Nukleon vagyok. Proton, neutron. Csepp anyagcsomó a végtelenben. Lám, parányi fénybe burkolódzom, hadd maradjak árva, észrevétlen.   Nyughatatlan ős erők sodornak vágyak, álmok, ösztönök terében;

Teljes bejegyzés »

Utószó önmagamról

Kisiskolás korom óta, amióta csak megtanítottak a betűvetésre, próbálkoztam versírással – mint szinte mindenki más. Én azonban mindig is azt éreztem, hogy számomra ez nem

Teljes bejegyzés »

Két utazó

Két utazó Egy ismeretlen, Mégis ismerős galaxisban, Keresik helyüket egy közös csillaghajón.   Messziről érkeztek, mint űrből a hullócsillagok. Két külön történet, Bennem mégis nyomot

Teljes bejegyzés »

Tátongó űrben

Tátongó űrben, haladsz előre, egyedül vagy, de nem zavar. csillagok néznek kérdezőn reád, hogy ez az ember mit is akar.   Bolygók forognak ellipszis pályán

Teljes bejegyzés »