Elpocsékolt élet.

 

Az idős nő mindkét keze tele csomaggal, alig várta, hogy a buszmegállóba érjen és megpihenhessen. Csak két férfi ácsorgott ott, az egyik ült, a másik állva kutatott valami után szatyorjában.

Az asszony elszégyelte magát, mert érezte, úrrá lett rajta, az úgynevezett diszkrimináció. Legszívesebben odébb áll és befogja orrát. De, hősiesen leült a férfi mellé, aki nem volt rongyos, még piszkos sem. Teljesen normális öltözék. A cipője is használt, de jó állapotban. Az egész ruházata szintén használt, de tiszta és jó. Ugyan úgy a másiknak is. Akkor, mitől olyan orrtekerő a szagúk? Tette fel magának a kérdést. Az álló férfi, mintha a nőnek ezt a gondolatát kitalálta volna. Ekkor, az asszony szemüvege alatt oda sandított, mivel akkor, már a férfinek kezében volt, amit olyan nagyon keresett a szatyor mélyén. Egy hajsamphon. Olyan igazi, pacsuli illatú.

A férfi is a nőt nézte, miközben két tenyerébe öntötte a samphont, amit rávitt fejére és kezdte dús, bozontos hajába önteni, csak úgy, víz nélkül. Egy pillanatra összeakadt a tekintetük. Az asszony összerezzent Ezt a nézést már egyszer látta és akkor is beleremegett. Igen, most már biztos benne. Mikor is volt? Első munkahelyén, még érettségi után. Számlaellenőr korában.

A pénztári kifizetős előtt, minden számlát átnézett. A főmérnök úr vitte hozzá, azonnali kifizetés miatt. Mi ez? -kérdezte-a „Főmérnök elvtárstól”. Reprezentációs számla. Tudja, jönnek a Minisztériumból és meg kell őket vendégelni. Na, de csak ital? Se egy kávé, se szendvics, se sütemény? Én, ezt nem írom alá, vigye a Főkönyvelő kartárshoz! (Nem szerette az elvtárs szót.) Ekkor, az elvtárs begurult és kiabálni kezdett vele. De ő, nem engedett, hanem fogta a számlát és szó nélkül bevitte a főkönyvelőhöz. „Kérem főnök, ezt maga bírálja el, én nem írom alá” Ekkor, már a főmérnök is bent volt , de ő nem várta meg főnöke válaszát. A bezárt ajtón keresztül hallotta, a két férfi társalgását.

A főmérnök elvtárs szelídebb hangra váltva: Józsikám, nem tudom a beosztottad miért olyan szőrszálhasogató, hogy egy reprezentációs számlát nem ír alá? A főkönyvelő válasza pedig,

az volt: Én sem írom alá, mivel egyikünk sem akar, miattad börtönbe kerülni.-Volt a válasz.-

Igen, így történt, már biztos benne, hogy ő az. Azt is tudja, hogy süllyedt idáig. Sokáig téma volt a vállalatnál, miért váltották le. Olyan gyorstalpaló mérnök lévén, italozása miatt nem tudta a diplomáját megszerezni. A házassága is tönkre ment.

A férfi is megismerhette az asszonyt, de meg akart róla bizonyosodni, hogy valóban ő az. Újból benyúlt a szatyorjába és ki vett, egy vadonat új szabadidő nadrágot. Odanyújtotta a nő felé és meg kérdezte: Nem veszi meg? Olcsón adom. A nő, most már biztos volt, benne, hogy a hangjáról akarta a férfi felismerni.

Ekkora, a busz beérkezett a megállóba, ő pedig a lépcsőről szólt vissza: „Magának, erre, télen, nagyobb szüksége lesz!” Ekkor, a buszon, az egyik utas megjegyezte: Ma volt, a Karitásznál ruhaosztás.

2017.okt.

Benedek Erzsébet
Author: Benedek Erzsébet

Benedek Erzsébet az Irodalmi Rádió szerzője. Benedek Erzsébet néven születtem Miskolcon, iparos családból. Szinte egész életemet Miskolcon étem. 2018-ban költöztem Budapestre, gyermekeimhez.Az irodalom és vers szeretete mindig életem része volt. Írással csak nyugdíjas koromban kezdtem intenzíven foglalkozni. Igaz, már gyermekként is leírogattam, ami gondolataimban megfogant, de csak saját magamnak. Folyamatosan, 2014-től küldözgetek pályázatokat.Fő témáim: A család, hit és a történelem. Szeretem elemezni írásaimban, a történelem milyen hatással van az egyszerű, hétköznapi emberre, valamint, a család életére. Verseim és kisebb esszéim témája is erről szólnak általában.Már gyermekként is szerettem hallgatni szüleim, nagyszülőim élettörténeteit.Úgy, ahogyan múlt az idő felettem is, írásaim is az én korosztályomból került ki. Megihlettek gyermekeim, unokáim, dédunokáim születése is.Mivel 1956-ban voltam 18 éves, valamint átéltem az ötvenes évek diktatúráját, így sok személyes tapasztalattal is találkoztam. Így született meg, az Irodalmi Rádió kiadásában a „GÖRÖNGYÖS ÚT” c. regényem. Ezzel elnyertem az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 60. évfordulójára Miskolc város Irodalmi különdíját.Terveim vannak még, kérem a Jóistent, szellemi képességem további megtartására.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ellovagolni

Ellovagolni a naplementében, még hátra sem nézni, mint szerencsétlen, és nem vinni múltat, ott hagyni helyben, hogy visszajönni már soha ne kelljen.   Hadakozásban a

Teljes bejegyzés »

Királyság

Ha király vagy, királyságod van, várkastélyodban nyüzsög a sok alattvaló, kirendelheted a hintód magadnak, mert Te vagy az uralkodó.   Emberek életéről dönthetsz, Te döntöd

Teljes bejegyzés »

Boldogok a tiszta szívűek…

Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Isten Bár a szem gyakran vibrál, pillantása dermedten csapong A kiterebélyesedett emberi vágy értetlemül tülekedik egyre jobban A

Teljes bejegyzés »
Prózák
Barna Benedek

A gödör

Hűvös tavaszi reggel volt. Szél fütyült a felhőkarcolók között, és befújta a szemetet az aprócska parkba, amely a hatalmas épületek sűrűjében bújt meg. A parkőr

Teljes bejegyzés »

Az utolsó szó

A férfi az asztal fölé hajolt, kezében reszketett a toll. A tinta sercegett a papíron, ahogy a betűk lassan egymásba fonódtak. A gyertya imbolygó fénye

Teljes bejegyzés »

Vihar és Csend

Bennem él egy tépett világ, Hol zivatar dúl, s hallgatás remeg, Illúziók hajnalán vér szitál, S az éj minden titkot eltemet. Csillagok között izzik az

Teljes bejegyzés »