„Maradj otthon, nézzél TV-t” énekli Lovasi András (Kispál és a borz énekese), én meg hallgatom, és belém hasít: ezt kellett volna mondanom! És én nem mondtam... De hogy nem mondtam?! Hát ide figyelj! Én szóltam akkor is, előre, hogy messze van Pest ide, de te nyájasan udvaroltál, hogy: Szervusz drága, hogy vagy, mi újság? És hízelegtél, hogy eljönnél mégis, megnéznéd a mi szép vidékünket, csak úgy kirándulásképpen. Mert vágytál mindig a vidéki életre, csak az asszony, az elköltött minden forintot, az az átok, semmi nem volt neki elég, pedig az NDK-ban annyit kerestél, alig győzted hazahozni!... Ő meg a seggére vert, minden kifolyt a kezéből, kivéve a felmosó vizet, mer’ az nem, mert takarítani nem szeretett, nnnna… Szóval építkezni akartál, csak mire hazajöttél, odalett a lóvé. Meg az asszony is… Még neki lett elege, no, mindegy, te felnevelted a „fiút” egyedül – tudom, rendes gyerek, de nem az anyja vére, no -, azért lakni mindig volt hol, igaz, bérház, meg van autó is, Warburg, jó, elég öregecske, de fő, hogy gurul. Fő, hogy lehet rakni bele a szobafestéshez a holmit, meg a melósruhát, aztán húzás!!... Már ha van meló, de leginkább az sincs, csak jönnek a számlák csűstül… Értem én, jó ott az emeleten, nem kell meló után gürizni, csak leheveredik az ember, 110 kilót már nemigen bír könnyen a manus lába, hát néha pihenget. Értem én! Aztán megint pörögni kell… Csak azt ne mondd, nem intettelek: itt csendes az élet, nem üvölt a magnó minden sarokban, itt reggel madárcsicsergés van, nem fékcsikorgás. Ja, lehet, persze, hogy lehet vásárolni a piacon is, ha van rá suska, de jobb az itthoni… Itt füvet kell nyírni, itt falevelet kell „kapirgálni” és beosztunk minden forintot. És nincs minden helyiségben Tv. Ne igazgassalak? Én nem igazgatlak!... Az igazgatás, ha megjegyeztem, hogy sokba kerülhet az a napi egy doboz cigi?! Meg hogy az nem jó érelmeszesedésre se…, abból a súlyból is… nem kellene egy kicsit lefaragni?! De hát én nem is szóltam különben semmit, mért vagyok én olyan háklis, mint a vót asszony? Ja, értem: ha elkezdett téged igazgatni, lementél a haverokhoz, jász vér folyik tebenned elvégre, és eldumálgattatok együtt, akár karácsonyeste is. Aha, mert ha te egyszer belelendülsz… dühöngsz… értem… Tudod mit mondok én neked? Itt te nem fogsz felpörögni, se kiabálni, se káromkodni, se a nőket nem szidod itt, de még horkolni sem fogsz, mert velem ugyan le nem fekszel egy ágyba!!! Nem fujjogok a cigifüstre, nem koptatom a levert mázú pöfögődet, és főleg nem akarok veled tovább ismerkedni. Kálmán „manus”! Menjél haza! Maradj otthon, nézzél TV-t!
Author: Pete Margit
Pete Margit az Irodalmi Rádió szerzője. Pete Margit a születési nevem, írásaimat ezen a néven teszem közzé. Lakóhelyem Polgár. Valójában minden életkoromban foglalkoztam írással, eleinte leginkább az „asztalfióknak” írtam. Családfakutatás után kezdtem el rendszeresen írni. Először családunk sorstörténeteit vetettem papírra, saját célra. Amióta életkörülményeim lehetővé teszik – régóta egyedül élek -, egyre gyakrabban írok, mostanában leginkább verseket. 2008-tól jelentek meg írásaim, először az Accordia kiadó antológiáiban, később a Poet internetes versoldal kiadványaiban. Verseimet a Poet.hu-n, és a Facebookon publikálom. Verseimmel többször sikeresen szerepeltem versíró pályázatokon. Alkotásaim több alkalommal elhangzottak különböző rendezvényeken, és megjelentek helyi újságokban is. Az utóbbi időben sok gyermekverset írtam, számomra is rejtélyes indíttatásból. (2012-ben, egy országos gyerekvers-pályázaton 3. helyezést ért el egyik mondókám (Napsoroló mondóka). Gyermekverseimre kiírt rajzpályázaton, és helyi iskolákban kisiskolások készítettek rajzokat. Ezeket a 2020-ban, az Irodalmi Rádiónál megjelenő kötetemhez felhasználtam. A gyerekeknek szóló verseimnél arra törekszem, hogy dallamossággal, humorral, érdekes „történésekkel” ébren tartsam a fiatal korosztály figyelmét. Szókincsüket verseim által próbálom gyarapítani. Kicsiknek szóló alkotásaimat unokáimon, és a környezetemben élő emberpalántákon tesztelem. Kedvelem a nyelvi játékokat, szójátékokat, felnőtteknek és gyerekeknek írt verseimben egyaránt. Szeretem a humort, és az életet – ahogy telnek az évek, egyre jobban. Saját magam alkotta mottóm: Ha írni akarsz élj,...
