Az örök Istennő

Az örök Istennő

 

Varázslatosan szép Fekete-erdő,

csodálatos kis Duna tőled eredő.

 

Csurog a fodros hableány lelkesen,

csobogva hömpölyög zöld réteken.

 

Hegyek között kanyarog, elönt völgyeket,

mindkét parton elbűvöli a tölgyeket.

 

Lágyan iramlik medrében nőies vére,

milliónyi vad folyó rajong érte .

 

Útját kíséri szerelem, derű és bánat,

kecses alakja senkinek sem fordít hátat.

 

Keringőt lejt a szépséges kék Duna.

boldogan hívja őt táncra Pest és Buda.

 

Őszinte szerelmet vall neki Budapest,

kikosarazott marad az álmélkodó Bukarest.

 

Az uszályok táncát a tiszta víz felett,

földanya teremtette ezt a végtelen teret.

 

Átkanyarogja a megtört vén Európát,

nem felejti a magyar hegedűk hangját.

 

Látja már a hatalmas Fekete-tengert,

hullámain Isten lebeg, ringat sok embert.

 

Szerteágazó torkolata most célba ér,

anyai gondoskodása habjaiban örökké él.

 

Cserepka István

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nyár

Aranysárga, zöld, aranysárga… Aranysárga búzatáblák váltják egymást, karcsú szálaik közt halkan susog a szél, meleg, bódult csend ül a bokrok szoknyája mögött, s a bodzalevél

Teljes bejegyzés »

Ébredés előtt

Tíz kilós súlyok zuhannak az égből, haláli némasággal, s úgy húznak el mellettem, mintha mozivásznon látnám mozgásukat. Hang – nincs. És érdekes módon, valami okból

Teljes bejegyzés »

Emlékszel-e?

Emlékszel-e arra a nyárra, Emlékszel-e arra a táncra, Emlékszel-e az első kézfogásra – Emlékszel-e még arra a nyárra?   Emlékszel-e? Szerettelek… Mikor hűn, s forrón

Teljes bejegyzés »

Tél

A torony körül csókák jajongtak. Hangjuk ijedten csapongott az üres piactér padjai fölött. Az öreg Péter felnézett. Hiába kereste a fekete madarakat, még a torony

Teljes bejegyzés »

A boszorkány és a szűz király

A boszorkány és a szűz király Az ágyúdurrogás fülsiketítő zaja rémülettel töltötte el az álmából magához térő, ébredező királyt. A résnyire nyitott ablakon füst és

Teljes bejegyzés »