Vándorfény

A semmiből jön, a semmibe tart
bozót közt bolyong, útja céltalan.
Olykor elvakít, máskor elvakul,
az árnyékból felvillan váratlanul.
Nappal igéz, éjjel kísért,
az íriszen megcsillan.
Lézerként átjár minden rezdülést.
Sugara pásztáz, az üzenet kódolva.
Előle nincs menekvés.
L. M. Linda
Author: L. M. Linda

L. M. Linda az Irodalmi Rádió szerzője. A jászság legkisebb településének, Jásziványnak könyvtárosa voltam 13 évig. Emellett a helyi közösségi rendezvényszervezésben aktívan részt vettem. Itt nevelkedtem, itt éltem, és dolgoztam hosszú évekig. Iskoláimat ingázva végeztem: jászapáti gimnázium, jászberényi főiskola, szolnoki gyors-tanfolyamok. Sokáig nem tudtam eldönteni mit is akarok igazán. Aztán egy alkalommal előjött a könyvtárosság. Szerettem a munkámat, az új kihívások nehézségei ellenére is. Érdekel minden, ami művészet, művelődéstörténet. A kreatív és hagyományos kézműveskedéstől, a helytörténetig, a egyes tudományok kultúrtörténeteiig bezárólag minden. Szívesen olvasok önismereti, pszichológiai, ezotéria témáihoz tartozó írásokat. Szeretek a természetben lenni, utazni, ha feltöltődésre vágyom. Az irodalmi alkotások az életem során mindig nagy hatással voltak rám. Mind magánemberként, mind szakemberként. Ez utóbbiból kifolyólag magam is időnként megfelelően eladható és előadható szövegek szerkesztésében, megírásában közreműködtem már. Könyvtárosi és alkalmi rendezvényszervezői pályafutásom alatt, ha nem akartam folyton másolni, sokszor hagyatkoztam saját szókincsre: helytörténeti kiadvány szövegénél, ünnepi és alkalmi beszédeknél; a különböző műsorok összeállításánál a versek tematikájára pedig különösen figyeltem mind a tartalmi, mind az időbeli és történeti sorrendre. Időnként erős késztetést érzek arra, hogy közöljem a gondolataimat, az érzéseimet. Gyakran előfordul, ha másnak nem tudok beszélni a problémáimról, gondjaimról, ötleteimről vagy csak egyszerűen elmélkedni szeretnék a nagy dolgokról, fogok...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Feltámadt!

Feltámadt!   Feltámadt! – zúgja kő s az ég, a sír, mely zárt, most semmiség, a Halál arcán dermedt csend, s a gyűlölet se szóligent.

Teljes bejegyzés »

Aforizmák

Mindig is kedveltem a rövid, tömör, ám de bölcs mondásokat. Ilyenek többek között az aforizmák is. Természetesen nem tudok minddel azonosulni, ahogy a közmondásokkal sem,

Teljes bejegyzés »

Szegek

Harmadjára szólalt meg a kakas, mire a fiatal ács rászánta magát, hogy felkeljen. Egy darabig még az ágy szélén üldögélve bámulta a földet a félhomályban,

Teljes bejegyzés »

Húsvét Nagyhétfőn csendre lép a lábam, a templom felé, nyomod után. Virágod még bimbóban alszik, ring lágyan szívem alkonyán. Fülel a lelkem. Ebben a csendben

Teljes bejegyzés »

Jézus anyja Megyek. Árnyékodként az éjben, szívem dobban a sötétben. Bénultan, némán,gondolattalan. Lépkedek utánad, magam. Lehúzza a kezem a fájdalom, lelkem kiált a városon. Megyek

Teljes bejegyzés »