Edit Szabó : Most is hálás vagyok
.
Miért hiszed,hogy hálásnak kell lennem ?
nem én akartam világra születni,
de megteremtett két ember szerelme,
így lett örömteli békés a család-
beköltözött hozzájuk a boldogság !
.
Nem hiszed, hogy most hálásnak kell lennem ?
boldog gyermekkort adtak a szüleim,
enyém volt a világ minden szépsége,
kicsi házban, erdők-mezők határán –
rétek erdejében láttam száz csodát !
.
Úgy hiszem, immár hálásnak kell lennem,
apám kezében óra mutatói –
vésődtek eszembe az időjelek,
megfogadtam hamar a tanítását –
ezután magamtól folytattam tovább!
.
Az idő folyása gyorsan sietett,
elengedtek hamar védő kezeik,
látták, hogy lányuk engedelmessége
viszi magasabbra, engedték tovább –
csillogó szemeik látták a sorsát !
.
Örömtüzek gyúltak a kék szemekben,
védő szeretetük kísérte lépteim,
hogy ráleltem az én csodás éltemre,
öregségükre aranyos unokát –
beteg emberekként kaptak új csodát !
.
Hálás voltam nékik az életemben,
szeretetüket nem lehet feledni,
fájó mosolyok ragyogtak ünnepre,
amikor sokszor megjelent a család –
lányuk hozta, ez volt nékik boldogság !
.
Az élet nem ünnep, hamar elmentek,
közös sírboltban aludják álmaik,
emlékük örök marad a szívemben,
most enyém maradt a szülői áldás –
gyermekeim, lelkemmel adom tovább !
.
Bőcs,2020.05.11.
Author: Szabó Edit
Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. „Tanárnéni”-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a „VERS”-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette....