Tiszai alkonyat

Tiszai alkonyat

 

 

Elindult az utolsó komp a túlpartról,

elfáradt, megtört hangja búsan szól.

 

Lassan himbálódzik a hullámok tetején,

nyugalmat talál a másik part peremén.

 

Nincs egyedül, kedves hű társa a Tisza,

ujjong a vízben sok kecsege és viza.

 

Szürkület pihen a nyugodt folyó felett,

senki sem vált most már átkelő jegyet.

 

Ragyog a telihold, égnek a csillagok,

elkápráztat a látvány jó, hogy itt vagyok.

 

Az örvénylő tiszta víz csodálatos révben,

a partot nyaldossa varázslatos fényben.

 

Szunnyad a komp teste megpihen végre,

álmában repülve felúszik a kék égre.

 

Sötétség száll a vadregényes tájra,

Éji takaró borul a rejtelmes Tiszára.

 

                                               Cserepka István

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Remélt fény

Csupán egy szám, amit az anyakönyvi kivonat mutat, puha bársonyként ölelhet az élet szépsége, s utat mutat, míg él bennem a remény, lám a természet

Teljes bejegyzés »

Újra így szeretni

Újra így szeretni   Újra így szeretni valakit, vajon fogok-e még e világon? Ezzel a gondolattal vagyok néha magam hadilábon. Állítják néhányan, hogy mást is

Teljes bejegyzés »

Mondd, miért?

Mondd, miért csak a sírodnak mesélhetek? Pedig tudnék mesélni sok történetet. Talán még büszke is lennél rám Apukám, Annyi gyümölcs termett az életem fáján.  

Teljes bejegyzés »

Reliktum – Grindadráp

“Gondolkoztál már azon, hogy miért vetik magukat partra a cetek?” Author: Erdős Viktória Hiszem, hogy az írás – csak úgy mint bármelyik másik művészeti ág

Teljes bejegyzés »

Hullócsillag

  A Hullócsillag elmúló villanása. Magányosan ballag Ő, keserű a pillantása, Lenéz ránk a magasból, tekintete nehéz, felfoghatatlan az a nagy teher, ami az Ő

Teljes bejegyzés »