Búcsút intünk / Érettségi után egy tanárnő emlékére /
Ó! mennyire vártuk, ahogy szőkén belibbent az osztályba
A teremben mosoly nyelvek lebegtek mindenütt
Szeretet melege áradt a padsorok között
Az otthonunk vidám szelleme közénk költözött
A dicséret hangja szívünkben mindig célba talált
Ha néha korholta csacska figyelmetlenségünk
Sértettségünk mesével feledtette vélünk
Szinte izgult egy – egy jó feleletért
S mindent elkövetett a jobbik jegyért
Csak az örömét osztotta meg velünk
Sohasem ült bánat, szomorúság arcára
Csak annyit tudtunk írni az osztály táblára
Maradj továbbra is lélekben velünk
Akkor mindnyájan vidáman búcsút inthetünk.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel:
Egy válasz
Nekem is volt egy ilyen tanárnőm. Felidézte versed az emlékét.