A gyáva sötét

Most jó ez így, hogy nincsenek fények,
És tetszik az, hogy fekete az ég,
Hogy nem égnek rajta hazug remények,
Úgyis múlandó minden, ami szép.

És nem baj most, hogy a fekete a lényeg,
Lehet néha jó is a sötét,
Akkor is, ha forró, és a fekete már éget,
Akkor is, ha végtelen a feketeség.

Én most csókot dobok ennek a sötétnek,
Vegyen csak észre ez a hatalmas sötét,
Én nem futok el tőle, most semmitől sem félek,
Akár rám is szakadhat a fekete ég.

Én most csókot dobok ennek a sötétnek,
És a sötét rám félve visszanéz,
A fekete dolgok a csókoktól félnek,
Pedig minden csók édes, mint a méz.

Aztán ránevetek erre a sötétre,
Nevetni csak a sötétnek nehéz,
S most a feketének egyszer csak vége,
Vörös jön helyébe, gyönyörű és merész.

Beck Brigitta
Author: Beck Brigitta

Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Brigitta vagyok, 18 éves. Megtehetném, hogy hosszú bemutatkozást írok magamról, de úgy gondolom, a verseim sokkal többet elárulnak rólam, mint amit ide le tudnék írni. Egyszerű szavakkal kifejezhetetlen mindaz, amit egy alkotással közölni lehet. Azért van szükség művészetre, hogy bármit el tudjunk mondani. Kellemes, gondolatébresztő olvasást kívánok!

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Egy válasz

  1. You are proud of this world. People like you will change the world to beautiful world.
    Proud to say that you are a beautiful writer😊

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

47 LETTEM

  47 LETTEM   Gördülnek az évek, benne sok szép álom, Mindenki másnak ugyanezt kívánom! Megélt fiatalkor… néha megdermedek.. Köszönöm Istenem, ezt a negyvenhetet!  

Teljes bejegyzés »

ÉLED BENNED

ÉLED BENNED Szédülök betegség csóktól, félve nyíló virágoktól. Illatuk vár, – szerelemre, langyos hajnal kegyelemre.   Vonyít bennem, – élni akarás, lassan száradok, – farakás.

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még…

  A végtelenül távoli múltban (vagy talán álom volt csupán?), volt egy kis négy-évszakos ország, az én hazám. Világot tisztító, hosszú, fehér telek után langy

Teljes bejegyzés »

Örvény

Szitakötő ül a nádon, a messzi, üres határon. mozdulatlan, némán vár, ajkán néma fohász száll. hangtalan dal mély szava, könny, kötél, sár s a mély

Teljes bejegyzés »

Mit gondolók

Azt mondod, nemsoká felszabadítanak. De én mindig szerettem az apró, világos cellát. Szeretem a simára csiszolt köveket, amik meghallgatják minden gondolatom, de még jobban szeretem

Teljes bejegyzés »