Szabó Edit Irma: Disznóságok…

Kiskonyha polcán
disznóságok sora…
Tepertő, hurka,
szalonna és sonka.
Füstölgőben kolbász,
zsír a bödönben,
toroskáposzta fő
régi tűzhelyen.
Remeg a kocsonya,
benne füle, farka.
Itt a kezem, nem disznóláb,
csapj a tenyerembe!
Legyen hát szerencséd,
hisz ez a disznó éve!

Szabó Edit Irma
Author: Szabó Edit Irma

Szabó Edit Irma az Irodalmi Rádió szerzője. Boltizárné Szabó Edit vagyok, írói néven Szabó Edit Irma.Gyulán születtem, Sarkadon élek a családommal.Hivatásom óvodapedagógus, jelenleg óvodavezetőként dolgozom egy kis községben.Néha csak játszom a szavakkal, az összecsengő rímekkel, a vers zeneiségével.A gyermekverseim mutatói a játékosság, és a humor. Ritkán írok, de olyankor a mélyen rejlő gondolatokat, érzéseket próbálom felszínre hozni, formába önteni. Az érzelmek, a természet, a zene inspirál, segít a lelki ráhangolódásban.Számos pályázaton értem el szép sikereket. Nyomtatásban eddig 16 antológiában olvashatóak, illetve három hangoskönyvben hallgathatóak verseim.Önálló nyomtatott kötettel még nem rendelkezem, viszont igyekszem megtalálni az egyéni hangomat.Az internetes portálokon történő publikálás további kiteljesedést biztosított. A szerkesztők észrevételei, kritikái, elismerései, a tagok visszajelzései segítettek az útkeresésben.2009 óta vagyok kapcsolatban az Irodalmi Rádióval.2013-ban Lélek-ének címmel jelent meg a netkötetem az Irodalmi Rádió szerkesztésében, amely felkerült a Magyar Elektronikus Könyvtár állományába. 2016-ban az Év gyermekverse pályázaton 1. helyezést értem el.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Holtomiglan-holtodiglan

Edit Szabó : Holtomiglan-holtodiglan / Shakespeare szonett „Két karodban ringatózom csendesen”, glóriát von köröttünk a Nap fénye, elmerülők két szemedben kedvesem, esküvőnknek mindig meg lesz

Teljes bejegyzés »

Konyhai idill

Betévedtem a konyhába, hol van az a kék madár: pálmaággal a csőrében szabadságot delegál.   Látomásom felszívódik, rám lehel a kürt hangja, hadba hív a

Teljes bejegyzés »

Nyárköszöntő

Már kikelt mind a fészekalja, kis felfedezők szárnyalhatnak, a kikelet integet: ellátni a messzeségbe összegyűjtve a szépséget.   S ahogy fölragyog a föld ege, aranyával

Teljes bejegyzés »

Montmartre éj

  Henri de Toulouse-Lautrec   Odakint sírt ,sírt az éjszaka Merengve dacolva hideggel, Holdfényes lehelettel, Tiszta levegőben, Ezernyi jellel.   Sötétben, a magány is fáj

Teljes bejegyzés »

Esti köd

Köd úszott a tájra fehér tejszerű pompa sejteni lehet csak amit látsz Isten a kezét leeresztette betakarta a napot.   Szellő sem suhan tova szinte

Teljes bejegyzés »

Félelmeim

Félelmeim   Félek az egyedülléttől a sehova tartozástól a jelen létbe támasztom a magányt.   Körülöttem néha gyerekzsivaj dobogás, beszéd, sikoly kacaj, merre vagy? szavak

Teljes bejegyzés »