Rózsa Iván: Örök fény
Alapigazságok
A fű zöld, az ég kék, a vég végtelen…
Minek?
Ha a vég után nincs semmi: minek jelentünk meg a világban? Hogy nyomot hagyjunk egy bolygón: mely mondjuk, néhány millió év múlva úgyis szétrobban?! Miért lenne eleve értelmetlen az emberi élet?! Még egy kis virág létének is van értelme: gyönyörködtet…
Végtelen fény
A fény végtelen… A fekete lyukakon kívül mindenhol uralkodik, és reményt sugároz magából…
Örök fény
A gyertyák csonkig égnek, elalszanak: de a fény örök!
Földi lét után
Válassz magadnak egy csillagot! És halálod után oda is kerülsz… Válasszunk magunknak csillagot! És közös földi létünk után együtt kerülünk oda!
Öröklét
Örökölted az öröklétet, add hát tovább!
Örökkön örökké
Isten öröktől fogva örökkön örökké létezik. Ha semmi sem lesz, akkor a Semmi istene lesz! És a Semmi lesz az igazi valóság… Érzed a Semmit, érzed a Valamit?!
Álarcok
Maszkot visel magán most a totális diktatúra, de egyszer felfedi igazi arcát vagy pofáját. A maszkok lehullnak, és a diktátorok buknak… A fény örök!
Gyerekesség
A növények önzetlenek, az állatok őszinték, csak az ember rafinált: gyerekes, óvodás, ovis módon…
Gyerekcipő
Gyerekcipőben járt nálunk a demokrácia, de ezt is elvették tőle, így most csupasz lábbal készül a télre…
Mezítláb
A háború előtt falun, sok helyütt, a gyerekek még télen is mezítláb jártak. Szegények, gazdagok egyaránt. Nem csak a pénztől függött ez, hanem szolidaritás és egészséges életmód kérdése is, és edzettebbek is voltak őseink a mai, kütyüs gyerekeknél… Meg ők tényleg éltek, valóban játszottak, és nem a virtuális világban…
Kütyüs világ
Nézem a HÉV-en a kis „családot”: másfél éves forma gyerek már tabletezik, az anyuka is, és ha elveszi a gyerekétől a kütyüjét, az rögtön ordít utána. Legalább együtt, egy gépen kütyüznének!
Gépies világ
Egyes sci-fi filmekben láthatjuk olykor, hogy a gépek átveszik a hatalmat majd az emberektől. A valóság is elindult már ezen irányba?!
Örök derűlátás
Néha sötéten látjuk sötétnek a világot. Aztán túléljük ezen állapotot. Az ember természetes állapota a derű…
Borúra derű
Borúra derű; maszk után ismét tengerparti napozás, lubickolás! Bezártság után újra nyitott határok! Népbutítás után világosság! Ámen.
Budakalász, 2020. október 10.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
