Tapintható, hallható már: elköszönt a tél,
Lecsitult kisvárosban susogva száll a szél,
Mégsincs sehol egy lélek, ilyen most a rend,
Utcasorok házai közt új életre kél a csend.
Nemrég ugyanitt, egy volt még csak a cél,
Hogy szmogba merült forgatagban zsongjon a tér.
Hétköznapi kuszaságból most minden kizökkent,
Most egyszerre lepünk, én meg ő: a csend.
Aztán fülembe csendül a fekete rigó dala,
Maszkom alá bekúszik az illatozó gyöngyvirág,
Utca kövén visszhangot ver lassú léptem zaja,
Friss házi kenyér zamatában leng a nagyvilág,
Kényszer vírus időben, csenden hatol át a tavasz szava.
Új idők járnak, benne halkan száll csendes imánk.
Author: Csorba Viktória
Csorba Viktória az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenegynéhány éves lehettem, amikor először papírra vetettem kezdetleges írásaimat. Mint hogy Fekete István regényein nevelkedtem, kiskamasz fejjel főként állatokról szóló versek szaladtak ki a tollamból. Kicsivel később iskolai feladványok kapcsán készült néhány kezdetleges novella… szigorúan gyerek fantáziára alapozva. A lázadó tizenéves korszak főként baráti körök zenekaraihoz fűződött. Szerettem ad-hoc összedobott zenére dalszövegeket írni. Bár a zene múló hóbort volt többünk életében, az írás szeretete számomra megmaradt. Huszonéves koromtól egyre gyakrabban ragadok tollat, hogy rímekben fejezzem ki a gondolataimat. Alkotásaimban központban áll az emberi lélek, különböző élet- és sorshelyzetek, valamint mozgatórugóink: az ember öröme és bánata. Verseimet, ritkábban novelláimat íróasztal fiókom rejtegette sokáig, egyre bővülő tartalmával, mígnem 2019-ben vettem a bátorságot, hogy a pódiumra lépjek. Sikeresen szerepeltem irodalmi pályázatokon, és még ebben az évben jelentek meg verseim különböző antológiákban. Nagy örömömre szolgál hogy szélesebb olvasói körrel és poéta társakkal találkozhatok kortárs portálokon.
