A nyár kincsei

A nyár kincsei

 

Egy kis marék kavics

Mit az őszbe magammal hoztam.

A folyó közepén voltak.

A zátony most alacsonyabb.

Felettük úsztál, míg én csak vártalak.

 

Egy kis marék kavics

A markomban a jövőre várnak

Kilátót kerestem, rátaláltam .

Körbefolyt az áramló idő

Míg te a távokokat hasítottad benne.

 

Egy kis marék kavics…

A víz kipergett ujjaim közül.

Szent foglyai vagytok a múltnak.

Nem látlak sehol Eszterem

A folyó sem tudja, merre lehetsz.

 

Egy kis marék kavics…

A nyár kincsesháza

Ékszere fénynek és szeleknek.

Éppen köldökig ért a folyó

A mederfekék látta az ég csípőjét

 

Egy kis marék kavics

A Duna illatával, mit bőröm is hordoz,

Mint a veled töltött éjszakákat.

De téged a vizek elsdornak,

Egy marék kavics marad utánad.

2019. S. F.

Simon Farkas
Author: Simon Farkas

Simon Farkas az Irodalmi Rádió szerzője. Mikor minden Mikor már teljesen kétségbeejtő mindenÉs a levegő is fogytán van körülötted,Csak akkor jön néha egy zápor,Hogy lemossa legalább a tested,Hogy Előtte újra meztelenül állj. Mert egyedül hiába rakosgatsz tettet és szót,Egymásra téve is, csak rossz Bábel torony.Nem hogy az égig, a másik emberig sem ér.Látod a lomokból épült százféle tornyot.És a te bástyád, végvárad az egyik itteni állás. Csupasz tornyok merednek az égre,Mint az ég felé kiáltott százféle átok.És még ledönteni sem akarja ezeket senki.Csak éjjel tisztulunk meg néha,Ha az égi áldás csapkodva veri a testünk. Ilyenkor sírva, átkozva dicsérjük Őt,Aki tornyokba zárta a testünk…Máskor meg napot küld ránkÉs gyönge szellőt,Hogy könnyeink ők szárítsák föl. És árnyékot rajzolunk a földre mind,Ha körbe jár bennünket a fény,Messziről tán lassú társas táncnak tűnhet,Mert rövidül, forog és nyúlik az árnyunk,S a Másik árnyéka néha átsöpör rajtunk… S.F. 2013. július

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Hétköznapi történet

Bemegyek egy hatalmas bevásárló központba. Mennyi minden található itt, valójában nincs is annyi időm, hogy végig tudjam nézni. Az emberek nyüzsögnek, mint a hangyák –

Teljes bejegyzés »

A szenvedő

A kápolna kopott képén Szűz Mária szemét nézvén Könny kúszott a két szemembe Anyja néz a szenvedőre Kiszárad a szája sivár sivatagban messze kiált Szeretné

Teljes bejegyzés »

Elégia 2019 novembere

Aszott falevelek bántó zizegése lelkem darabkáit röpítik a szélbe. Csörgő fűszálak közt riadt békaporonty. Elmúlásról brekeg, s fájdalmat zokog. Sosem volt gólyák, elképzelt fecskék. Fészkükben

Teljes bejegyzés »

Tavasz

Kinézek az ablakon, vacogok, Érzem, én is jégvirág vagyok. Szállingózik, kavarog fehér hó, Befagyott sok pocsolya és tó.   Bundát öltök, s kesztyűt: jó meleg!

Teljes bejegyzés »

Valamikor

Valamikor   Valamikor ismertél, Valamikor kedveltél, Valamikor öleltél, S valamikor szerettél.   Valamikor csókoltál, Valamikor hű voltál, Valamikor szóltál, S valamikor suttogtál.   Valamikor bújtál,

Teljes bejegyzés »