A koszorú 3,5 mm-es ága

A koszorú 3,5 mm keskeny ága (Egy koronaér újra nyitása)

 

Fáj a szív,

Mit hoz a Holnap?

 

Leülök,

Lopva a percet.

 

Nyugalmat

Tettető szerep.

 

Másokról

Olvasom bajom.

 

Robogok.

Nem irányítok.

 

Csak várok

Futnak a percek

 

Órákká

Felhíznak lassan.

 

És íme:

Látom verdesőm.

 

Négy üreg

Ver vád ütemet.

 

Visznek az

Ismeretlenbe.

 

Mint sírbolt

Hideg, ám tiszta.

 

Álomszép

Nők, ólomruha.

 

Egy férfi,

Két nő a csapat.

 

Orvosom

Mondja hogy mi lesz.

 

Közvetít

Ragyogó utat.

 

Utcákat

Fest, fényszórókkal.

 

Bemutat

Érhálót, kanyart.

 

Olyat lát

Mi láthatatlan.

 

Zsákutca?

Átfutok rajta.

 

Megnyitja…

Sóhajt az izom,

 

Kortyolja

Véremet újra.

 

„Azt mondja”,

Vihetett volna

 

Vaksötét

Útra, a Túlra.

 

Imákon

Kapom magamat.

 

Csodálom

Érpályám, látom…

 

Taxiban

Ültem, életem

 

Útjára

Most, visszavittek.

 

Belülről

Láttam a szívem.

 

Koronás-

Fő vezetett ma.

 

Tévelygő

Szívem ért haza.

 

DRAP-nek köszönettel

S. F.

2020.09. 15/16

 

Simon Farkas
Author: Simon Farkas

Simon Farkas az Irodalmi Rádió szerzője. Mikor minden Mikor már teljesen kétségbeejtő mindenÉs a levegő is fogytán van körülötted,Csak akkor jön néha egy zápor,Hogy lemossa legalább a tested,Hogy Előtte újra meztelenül állj. Mert egyedül hiába rakosgatsz tettet és szót,Egymásra téve is, csak rossz Bábel torony.Nem hogy az égig, a másik emberig sem ér.Látod a lomokból épült százféle tornyot.És a te bástyád, végvárad az egyik itteni állás. Csupasz tornyok merednek az égre,Mint az ég felé kiáltott százféle átok.És még ledönteni sem akarja ezeket senki.Csak éjjel tisztulunk meg néha,Ha az égi áldás csapkodva veri a testünk. Ilyenkor sírva, átkozva dicsérjük Őt,Aki tornyokba zárta a testünk…Máskor meg napot küld ránkÉs gyönge szellőt,Hogy könnyeink ők szárítsák föl. És árnyékot rajzolunk a földre mind,Ha körbe jár bennünket a fény,Messziről tán lassú társas táncnak tűnhet,Mert rövidül, forog és nyúlik az árnyunk,S a Másik árnyéka néha átsöpör rajtunk… S.F. 2013. július

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Jelentkezés rendezvényre

Author: Zsoldos Árpád és Adrienn Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség.Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk, hogy alkotóinknak

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Naplemente

Rózsa Iván: Naplemente (Három haiku) Vöröslő Naptól Megszentül víz és ég is: Szelíd üzenet. Életet hozó, Vörösben pompázó Nap: Pihenj le, urunk! Vörösben izzik Lét

Teljes bejegyzés »

“NÉHA ELGONDOLKODOM”

„NÉHA ELGONDOLKODOM” (Szőllős Judit gondolata ihlette versem.) „Néha elgondolkodom”, Nagyon szokott fájni, Emberek lelkéről lábnyomom, Visszafog-e találni? „Néha elgondolkodom”, Tisztára dörzsölve ablakom, Van-e még kinek

Teljes bejegyzés »

Tedd a kezed kilincsemre!

Tedd a kezed kilincsemre!   Tedd a kezed kilincsemre! Ne csak egyre, az összesre! Járd a házam körbe-körbe, Lábad nyomát hadd őrizze!   Tedd a

Teljes bejegyzés »