A koszorú 3,5 mm-es ága

A koszorú 3,5 mm keskeny ága (Egy koronaér újra nyitása)

 

Fáj a szív,

Mit hoz a Holnap?

 

Leülök,

Lopva a percet.

 

Nyugalmat

Tettető szerep.

 

Másokról

Olvasom bajom.

 

Robogok.

Nem irányítok.

 

Csak várok

Futnak a percek

 

Órákká

Felhíznak lassan.

 

És íme:

Látom verdesőm.

 

Négy üreg

Ver vád ütemet.

 

Visznek az

Ismeretlenbe.

 

Mint sírbolt

Hideg, ám tiszta.

 

Álomszép

Nők, ólomruha.

 

Egy férfi,

Két nő a csapat.

 

Orvosom

Mondja hogy mi lesz.

 

Közvetít

Ragyogó utat.

 

Utcákat

Fest, fényszórókkal.

 

Bemutat

Érhálót, kanyart.

 

Olyat lát

Mi láthatatlan.

 

Zsákutca?

Átfutok rajta.

 

Megnyitja…

Sóhajt az izom,

 

Kortyolja

Véremet újra.

 

„Azt mondja”,

Vihetett volna

 

Vaksötét

Útra, a Túlra.

 

Imákon

Kapom magamat.

 

Csodálom

Érpályám, látom…

 

Taxiban

Ültem, életem

 

Útjára

Most, visszavittek.

 

Belülről

Láttam a szívem.

 

Koronás-

Fő vezetett ma.

 

Tévelygő

Szívem ért haza.

 

DRAP-nek köszönettel

S. F.

2020.09. 15/16

 

Simon Farkas
Author: Simon Farkas

Simon Farkas az Irodalmi Rádió szerzője. Mikor minden Mikor már teljesen kétségbeejtő mindenÉs a levegő is fogytán van körülötted,Csak akkor jön néha egy zápor,Hogy lemossa legalább a tested,Hogy Előtte újra meztelenül állj. Mert egyedül hiába rakosgatsz tettet és szót,Egymásra téve is, csak rossz Bábel torony.Nem hogy az égig, a másik emberig sem ér.Látod a lomokból épült százféle tornyot.És a te bástyád, végvárad az egyik itteni állás. Csupasz tornyok merednek az égre,Mint az ég felé kiáltott százféle átok.És még ledönteni sem akarja ezeket senki.Csak éjjel tisztulunk meg néha,Ha az égi áldás csapkodva veri a testünk. Ilyenkor sírva, átkozva dicsérjük Őt,Aki tornyokba zárta a testünk…Máskor meg napot küld ránkÉs gyönge szellőt,Hogy könnyeink ők szárítsák föl. És árnyékot rajzolunk a földre mind,Ha körbe jár bennünket a fény,Messziről tán lassú társas táncnak tűnhet,Mert rövidül, forog és nyúlik az árnyunk,S a Másik árnyéka néha átsöpör rajtunk… S.F. 2013. július

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

− 1 = 3

Álomváró

Este van. Vár az ágy. Egy plüssmalac röfög. A tej is megalszik, falevél sem zörög. Pulóvert fon pók a sarokban. Gyere, bújjál ide gyorsan. Betakarlak,

Teljes bejegyzés »

Időutazás

A fűben pihenve néztem, mint játszik a fény, a levélmintás árnyék, és az akácillattól bódult sok pici lény a diófa alatt, békés bűvkörödben. Bőröd feszes

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Serfőző Attila

A titok

  Az út jégbordás hátába csontig vájó nehéz hideg kapaszkodott. Egy néptelen, kacskaringókkal ébren tartó úton a település benzinkútjához ért, s nyomban a mozgássérültek parkolására

Teljes bejegyzés »

Kézen fogott az Isten.

Hitemmé vált a talpam alatt Tévedésein kopott utam. Hajnalok pírján éjbe hasadt. Mégis, fénye szívemre zuhant.   Vesztett tegnapok sírásait Konokul újra kísértettem, Díszítve zörgető

Teljes bejegyzés »

Minek nevezzem…?

Minek nevezzem az álmot… mely szívembe mennyei fényt sugároz, mely az odaföntvalók földi mása, lényemnek vajúdása? Minek nevezzem az álmot… mely szerelmi lázt hoz, s

Teljes bejegyzés »