S. F.: November

November

 

Kócoli már a szél

A fűznek sárga haját

Zörgeti a nádszál

Május suhogó dalát.

Fölragyog a nap is,

Tán ez évben utolszor,

A múltat idézi

Minden csupasz ágtorzó:

Úszó levelet néz,

Szépül, tükröz az emlék?…

“Nyarat siratni kár!

Asztalunk terítve már

Hullámzó abroszunk

Alatt vadludak szállnak.

Körbeért az égbolt,

Meztelen fürdünk újra!

Rügyeink szunnyadnak,

Tisztán várjuk a tavaszt!

Nem számít a tél sem,

Nem talál rajtunk fogást,

Suhogó lombunk

Kibontjuk újra, hamar!

A nádas csak alszik,

Mélyben öleli párját,

Májusi mesét költ.

Ó, november, te időt hagysz rá!”

S.F.

 

2019. november 17.

(Ragyogó időben eveztem a Kis-Dunán. Hétágról sütött a nap, de már csak ott volt meleg, ahova tűzött. A vízre hullott levelek még nem merültek el. Ez a nap ünnep volt, de nem az elmúlásé. A kései ragyogásban ott volt az elpusztíthatatlan remény.)

 

Simon Farkas
Author: Simon Farkas

Simon Farkas az Irodalmi Rádió szerzője. Mikor minden Mikor már teljesen kétségbeejtő mindenÉs a levegő is fogytán van körülötted,Csak akkor jön néha egy zápor,Hogy lemossa legalább a tested,Hogy Előtte újra meztelenül állj. Mert egyedül hiába rakosgatsz tettet és szót,Egymásra téve is, csak rossz Bábel torony.Nem hogy az égig, a másik emberig sem ér.Látod a lomokból épült százféle tornyot.És a te bástyád, végvárad az egyik itteni állás. Csupasz tornyok merednek az égre,Mint az ég felé kiáltott százféle átok.És még ledönteni sem akarja ezeket senki.Csak éjjel tisztulunk meg néha,Ha az égi áldás csapkodva veri a testünk. Ilyenkor sírva, átkozva dicsérjük Őt,Aki tornyokba zárta a testünk…Máskor meg napot küld ránkÉs gyönge szellőt,Hogy könnyeink ők szárítsák föl. És árnyékot rajzolunk a földre mind,Ha körbe jár bennünket a fény,Messziről tán lassú társas táncnak tűnhet,Mert rövidül, forog és nyúlik az árnyunk,S a Másik árnyéka néha átsöpör rajtunk… S.F. 2013. július

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Rózsa Iván: Semmelweis Ignác

Rózsa Iván: Semmelweis Ignác Döblingbe került Az anyák megmentője: Ott agyonverték… Budakalász, 2022. augusztus 7. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett,

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Széchenyi István

Rózsa Iván: Széchenyi István Gyógyintézetben A legnagyobb magyar: még Itt is veszélyes… Budakalász, 2022. augusztus 7. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bódy Gábor

Rózsa Iván: Bódy Gábor Két gyermeked volt, Nyugaton is siker várt: Mi vitt volna rá? Budakalász, 2022. augusztus 7. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bada “Dada” Tibor

Rózsa Iván: Bada „Dada” Tibor (Haiku-lánc) Nem volt átmenet: Tök őrültnek tartottak, Vagy épp zseninek… Nincs kompromisszum: Komolytalan magad is Komolyan vetted. Túl jól sikerült

Teljes bejegyzés »

Mi táncunk

Mi táncunk. /Veszprém emlékére/ Írta: Egyed-Husti Boglárka A Margit romoknál rám nézett és megfogta hirtelen az ujjaimat. „Szabad egy táncra?” -kérdezte és én némán bólintottam.

Teljes bejegyzés »