S. F.: November

November

 

Kócoli már a szél

A fűznek sárga haját

Zörgeti a nádszál

Május suhogó dalát.

Fölragyog a nap is,

Tán ez évben utolszor,

A múltat idézi

Minden csupasz ágtorzó:

Úszó levelet néz,

Szépül, tükröz az emlék?…

“Nyarat siratni kár!

Asztalunk terítve már

Hullámzó abroszunk

Alatt vadludak szállnak.

Körbeért az égbolt,

Meztelen fürdünk újra!

Rügyeink szunnyadnak,

Tisztán várjuk a tavaszt!

Nem számít a tél sem,

Nem talál rajtunk fogást,

Suhogó lombunk

Kibontjuk újra, hamar!

A nádas csak alszik,

Mélyben öleli párját,

Májusi mesét költ.

Ó, november, te időt hagysz rá!”

S.F.

 

2019. november 17.

(Ragyogó időben eveztem a Kis-Dunán. Hétágról sütött a nap, de már csak ott volt meleg, ahova tűzött. A vízre hullott levelek még nem merültek el. Ez a nap ünnep volt, de nem az elmúlásé. A kései ragyogásban ott volt az elpusztíthatatlan remény.)

 

Simon Farkas
Author: Simon Farkas

Simon Farkas az Irodalmi Rádió szerzője. Mikor minden Mikor már teljesen kétségbeejtő mindenÉs a levegő is fogytán van körülötted,Csak akkor jön néha egy zápor,Hogy lemossa legalább a tested,Hogy Előtte újra meztelenül állj. Mert egyedül hiába rakosgatsz tettet és szót,Egymásra téve is, csak rossz Bábel torony.Nem hogy az égig, a másik emberig sem ér.Látod a lomokból épült százféle tornyot.És a te bástyád, végvárad az egyik itteni állás. Csupasz tornyok merednek az égre,Mint az ég felé kiáltott százféle átok.És még ledönteni sem akarja ezeket senki.Csak éjjel tisztulunk meg néha,Ha az égi áldás csapkodva veri a testünk. Ilyenkor sírva, átkozva dicsérjük Őt,Aki tornyokba zárta a testünk…Máskor meg napot küld ránkÉs gyönge szellőt,Hogy könnyeink ők szárítsák föl. És árnyékot rajzolunk a földre mind,Ha körbe jár bennünket a fény,Messziről tán lassú társas táncnak tűnhet,Mert rövidül, forog és nyúlik az árnyunk,S a Másik árnyéka néha átsöpör rajtunk… S.F. 2013. július

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Rózsa Iván: Tavasz

Rózsa Iván: Tavasz Tombolj csak bátran, tavasz! Hűvösre hozz nekünk meleget! Szántani kezd a dolgos paraszt: Fáztunk már épp eleget… Tavasz hírnöke a hóvirág; Majd

Teljes bejegyzés »

Sírni tudna

Sírni tudna, hiszen tudja esélytelen. Ő ugyanis észre sem veszi. De Karin nem sír. Csak némán néz ki az ablakon és Ő, mint minden este

Teljes bejegyzés »

Nyári reggel

Nyári reggel. Írta: Egyed-Husti Boglárka Kint ülök a teraszon, hallgatom a madarak énekét, a nap még szinte alig jött fel, de már most érzem az

Teljes bejegyzés »

Talált tárgyak osztálya

Talált tárgyak osztálya. Írta: Egyed-Husti Boglárka A szoba csendes volt. Csak néha lehetett kintről hallani, ahogy egy két kocsi elmegy. Pedig az ablak csukva volt.

Teljes bejegyzés »