S. F. : Kinyílt már a Hold az égen

Kinyílt már a Hold az égen

 

Kinyílt már a Hold az égen,

Virág nőtt a sötét éjbe.

 

Rövid árnyékot festeget,

Magasan jár az ág felett.

 

Madár repül, mélybe szédül

Villanydrót elébe feszül…

 

Zörrennek a zord huzalok

Vízbe hull az esti dalnok.

 

Nagy szemével távcső nézte,

Tollaiból szirmot tépett.

 

Kerülgetem dróthurkaid,

Így járom be szép tájaid.

 

Messze vagy és ritkán látlak,

Mint a Hold, de téged várlak.

S. F. ‏

2019.02.17.

Este fél tíz felé, a kikötő fái alatt sétáltam. A Hold szokatlanul magasan járt az égen, minden árnyék egyszerre csalogató és ijesztő titok volt.

Hazafelé készültem, amikor 20- 30 méterre a fejem felett megzörrent a felsővezeték . Egy madár ( talán réce lehetett) felnyögött, és valami nagyot csobbant a Dunában.

Otthon a teraszunk fölé esténként befordul a Hold… Hozzád nem mehettem, helyetted csak a Holdat nézhettem egy távcsővel.

S. F.

 

Simon Farkas
Author: Simon Farkas

Simon Farkas az Irodalmi Rádió szerzője. Mikor minden Mikor már teljesen kétségbeejtő mindenÉs a levegő is fogytán van körülötted,Csak akkor jön néha egy zápor,Hogy lemossa legalább a tested,Hogy Előtte újra meztelenül állj. Mert egyedül hiába rakosgatsz tettet és szót,Egymásra téve is, csak rossz Bábel torony.Nem hogy az égig, a másik emberig sem ér.Látod a lomokból épült százféle tornyot.És a te bástyád, végvárad az egyik itteni állás. Csupasz tornyok merednek az égre,Mint az ég felé kiáltott százféle átok.És még ledönteni sem akarja ezeket senki.Csak éjjel tisztulunk meg néha,Ha az égi áldás csapkodva veri a testünk. Ilyenkor sírva, átkozva dicsérjük Őt,Aki tornyokba zárta a testünk…Máskor meg napot küld ránkÉs gyönge szellőt,Hogy könnyeink ők szárítsák föl. És árnyékot rajzolunk a földre mind,Ha körbe jár bennünket a fény,Messziről tán lassú társas táncnak tűnhet,Mert rövidül, forog és nyúlik az árnyunk,S a Másik árnyéka néha átsöpör rajtunk… S.F. 2013. július

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ahol a mesék kezdődnek

Edit Szabó : Ahol a mesék kezdődnek Nem látom a mesémnek kezdetét, csak ha a föld felett lebeghetnék, szeretném bejárni a Föld tekét, melynek tetején

Teljes bejegyzés »

Augusztus leánya

Edit Szabó : Augusztus leánya Augusztusban nyílik minden virág, tündöklő szépségeket lát a világ, piros rózsák kúsznak és nyár derekán kividul erdőn-mezőn minden leány. Virágerdő

Teljes bejegyzés »

Gondolsz-e néha rám

(Senrjon csokor) Gondolsz-e még néha rám? Jut-e még eszedbe múlt-részlet. Sorsunk mivé lett? Gondolsz-e még néha rám? Eszedbe jut-e múlt, mint rege. Élet, csak csendes.

Teljes bejegyzés »

Naplementében…

Már én sem harcolni, sem győzni nem akarok, Tudomásul veszem, a nappalok halandók… Mi vagyok a világban… arc nélküli senki, Az utcán sem köszönnek, de

Teljes bejegyzés »