S. F. : Kinyílt már a Hold az égen

Kinyílt már a Hold az égen

 

Kinyílt már a Hold az égen,

Virág nőtt a sötét éjbe.

 

Rövid árnyékot festeget,

Magasan jár az ág felett.

 

Madár repül, mélybe szédül

Villanydrót elébe feszül…

 

Zörrennek a zord huzalok

Vízbe hull az esti dalnok.

 

Nagy szemével távcső nézte,

Tollaiból szirmot tépett.

 

Kerülgetem dróthurkaid,

Így járom be szép tájaid.

 

Messze vagy és ritkán látlak,

Mint a Hold, de téged várlak.

S. F. ‏

2019.02.17.

Este fél tíz felé, a kikötő fái alatt sétáltam. A Hold szokatlanul magasan járt az égen, minden árnyék egyszerre csalogató és ijesztő titok volt.

Hazafelé készültem, amikor 20- 30 méterre a fejem felett megzörrent a felsővezeték . Egy madár ( talán réce lehetett) felnyögött, és valami nagyot csobbant a Dunában.

Otthon a teraszunk fölé esténként befordul a Hold… Hozzád nem mehettem, helyetted csak a Holdat nézhettem egy távcsővel.

S. F.

 

Simon Farkas
Author: Simon Farkas

Simon Farkas az Irodalmi Rádió szerzője. Mikor minden Mikor már teljesen kétségbeejtő mindenÉs a levegő is fogytán van körülötted,Csak akkor jön néha egy zápor,Hogy lemossa legalább a tested,Hogy Előtte újra meztelenül állj. Mert egyedül hiába rakosgatsz tettet és szót,Egymásra téve is, csak rossz Bábel torony.Nem hogy az égig, a másik emberig sem ér.Látod a lomokból épült százféle tornyot.És a te bástyád, végvárad az egyik itteni állás. Csupasz tornyok merednek az égre,Mint az ég felé kiáltott százféle átok.És még ledönteni sem akarja ezeket senki.Csak éjjel tisztulunk meg néha,Ha az égi áldás csapkodva veri a testünk. Ilyenkor sírva, átkozva dicsérjük Őt,Aki tornyokba zárta a testünk…Máskor meg napot küld ránkÉs gyönge szellőt,Hogy könnyeink ők szárítsák föl. És árnyékot rajzolunk a földre mind,Ha körbe jár bennünket a fény,Messziről tán lassú társas táncnak tűnhet,Mert rövidül, forog és nyúlik az árnyunk,S a Másik árnyéka néha átsöpör rajtunk… S.F. 2013. július

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

49 − 42 =

Szerelmes akrosztichon

Gyermeki kacajod tölti meg szívbéli Űrömet. Lehet, hogy ez a versem csak kósza Ötletek sorhalmaza. Lehet, hogy ez a versem üres, Ötlettelen. Mit ér ez

Teljes bejegyzés »

A tavasz illata

Ölel a csönded, simogat, Míg a szívedben keresed önmagad, Öröklétem e pillanat. Tavasz illatban fürdőzik a hajad. Szemeid tüzét szívembe elrejtem, Akár napfényt a rengeteg,

Teljes bejegyzés »

Fehér sötétség

Testem maroknyi a végtelen sötétben, De lelkem puha tenyeredbe simul. Elveszett vagyok a világ csendjében, De te befogadsz, és létem kivirul. Színüveg vagyok, apró és

Teljes bejegyzés »

Politikai pedofilia

Politikai pedofilia Valahol az óperenciás tengeren túl Hol a kommunista eszme mindent feldúl Mitől a józanság testszerte vakarózik Valamiféle más élet után vágyódik Kiírthatatlan, olyan

Teljes bejegyzés »
Versek
Faragó Maia

Főnix

Szeretettel osztom meg új versem.   Főnix     Amikor megszületünk, Keservesen felnyögünk. Hisszük, élni készülünk. Magunkat ezzel eddzük. Kivétel én sem voltam, Bármi fájt,

Teljes bejegyzés »

Az árnyas fák ílatt

Az árnyas fák alatt. Az árnyas fák alatt magamba szálltam Gondjaim elűzni, nyitottam a világra A természet őszinteségét csodáltam Ezzel életkedvem ismét megtaláltam Haragról dalolj

Teljes bejegyzés »