Kinyílt már a Hold az égen
Kinyílt már a Hold az égen,
Virág nőtt a sötét éjbe.
Rövid árnyékot festeget,
Magasan jár az ág felett.
Madár repül, mélybe szédül
Villanydrót elébe feszül…
Zörrennek a zord huzalok
Vízbe hull az esti dalnok.
Nagy szemével távcső nézte,
Tollaiból szirmot tépett.
Kerülgetem dróthurkaid,
Így járom be szép tájaid.
Messze vagy és ritkán látlak,
Mint a Hold, de téged várlak.
S. F.
2019.02.17.
Este fél tíz felé, a kikötő fái alatt sétáltam. A Hold szokatlanul magasan járt az égen, minden árnyék egyszerre csalogató és ijesztő titok volt.
Hazafelé készültem, amikor 20- 30 méterre a fejem felett megzörrent a felsővezeték . Egy madár ( talán réce lehetett) felnyögött, és valami nagyot csobbant a Dunában.
Otthon a teraszunk fölé esténként befordul a Hold… Hozzád nem mehettem, helyetted csak a Holdat nézhettem egy távcsővel.
S. F.
Author: Simon Farkas
Simon Farkas az Irodalmi Rádió szerzője. Mikor minden Mikor már teljesen kétségbeejtő mindenÉs a levegő is fogytán van körülötted,Csak akkor jön néha egy zápor,Hogy lemossa legalább a tested,Hogy Előtte újra meztelenül állj. Mert egyedül hiába rakosgatsz tettet és szót,Egymásra téve is, csak rossz Bábel torony.Nem hogy az égig, a másik emberig sem ér.Látod a lomokból épült százféle tornyot.És a te bástyád, végvárad az egyik itteni állás. Csupasz tornyok merednek az égre,Mint az ég felé kiáltott százféle átok.És még ledönteni sem akarja ezeket senki.Csak éjjel tisztulunk meg néha,Ha az égi áldás csapkodva veri a testünk. Ilyenkor sírva, átkozva dicsérjük Őt,Aki tornyokba zárta a testünk…Máskor meg napot küld ránkÉs gyönge szellőt,Hogy könnyeink ők szárítsák föl. És árnyékot rajzolunk a földre mind,Ha körbe jár bennünket a fény,Messziről tán lassú társas táncnak tűnhet,Mert rövidül, forog és nyúlik az árnyunk,S a Másik árnyéka néha átsöpör rajtunk… S.F. 2013. július
