Magyar Golgota

Magyar Golgota.

Gondoltuk volna, valaha,hogy
Budapest lesz a Magyar Golgota.
Földbegyökerezett lábakkal állunk
S megrendülve és felháborodva
Ha kitekintünk a déli határra
A múlt ősz megváltoztatta életünk
Gondoltuk: kicsordulhat a kedvünk
Hogy egy nap jégcsapokba ütközünk
Köddé válhat minden reményünk
Mert a sátán kutyái minket elátkoztak
Reményeink pőrére vetkőztették
Terveinket,álmainkat megsemmisítették
A város élére bűnös latrokat állítottak
Számtalan kisembert sorba állítottak
Helyükbe párthíveket talpnyalókat állítottak
Hagyják rohadni a pest -budai hidakat
Légvételükkel bosszantják pesti-polgárokat
Lényegük kotorászni az üres zsebünkben
A gyűlölet fullánkjait szórták a szemünkbe
Filozófiájuk a mindent, mindenütt lerombolás
Zsigerileg idegen tőlük az építkezés akarás
Ami a legnagyobb szívbemarkoló fájdalom
Hogy a kommunista beidegzé ma is élő fátum
Szégyenpír ül ki arcomra s könny a szemembe
Megint nem tanultunk csak ez jut az eszembe
Az Orbán gyűlölet az ellenzék közös fegyvere
Istentagadás keresztény gyűlölet olaj a tűzre
Az LMBTQ a gender elmélet lett a jövőképe
Ahogy közeledik az országgyűlési v áltosztáás
Belekarolva szövetségesükkel a covid vírusba
Reményüket helyezték a szintanodás ifjakba
Áltüntetés, zavarkeltés lépett a mindennapokba
S némán állunk megrendülve és felháborodva
Ha hosszan, messze kitekintünk a déli határra
A Magyar Golgotán csak abban reménykedhetünk,
Hogy Krisztus számunkra meghozza a feltámadást

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Általában

A nő nem ír verset a hazáról, házat őriz, az otthon melegét. Imádja a férfit, és felkínálja az ölét. A nő sokszor hal meg, szüléskor

Teljes bejegyzés »

Nyom a párna

  Fejed alatt nyom a párna, úgy gondolsz a nagyvilágra. Aludnál, rég lefeküdtél… Hátrahagyott múlt az éjfél. * A plafonra minek meredsz? Úgyse zárja le

Teljes bejegyzés »

volna jó

még hallgatnám apámat meséit gyermekkoráról álmait szenvedéseit melyet megsirattam csillagok alatt bámultam vele együtt az égitesteket a Vénusz ragyogását még a vörösbe hajló Marsot is

Teljes bejegyzés »

Amikor én még kicsi voltam

Tegnap Kecskeméten jártam, és találkoztam rég nem látott unokahúgommal, – aki mindössze egy hónappal fiatalabb, mint én, és akivel gyerekkorunkban egymás közelében éltünk. Iskolába is

Teljes bejegyzés »

Doberdó 1.

Magyarok a Nagy Háborúban… A csapattestemhez utaztam. Már harmadszor behívtak, mentem a frontra… A háború már, a harmadik évébe fordult. Ez a katona sorsa. A

Teljes bejegyzés »