Csíksomlyói Mária /javítva/

Csíksomlyói Mária.javitva /

Szent István nemzetét nagyon szerette
Országát Mária pártfogásába helyezte
Évszázadok Európa vérzivataraiban
Árvízben, járványban, családi viharban
Fátum-szél zúgásban, emberi botlásban
Megnyugvásra találtak a Mária fohászban
Szétszaggatott nemzetünk nehéz perceiben
Meggyőződtünk, csak az összetartás segíthet
Bátor őseink mindnyájan abban reménykedtek
Egy új világ meghozza fáradozásuk gyümölcsét
Szeretet béke barátság fogja uralni az éltét
Krisztus példája, tanítása ma is az iránymutató
Az LMBTQ, rágalom, a hazaárulás elutasítandó
A hazánkban elszórtan lévő Mária kegyhelyek
Lelkünknek vigasz, éltünknek menedékhelyek
Járjuk szorgalmasan imákkal zarándokútjait
Így vált a Csíksomlyói Búcsú a magyarságnak,
Nemzeti összetartozás, Mária tisztelet csúcspontja

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

47 LETTEM

  47 LETTEM   Gördülnek az évek, benne sok szép álom, Mindenki másnak ugyanezt kívánom! Megélt fiatalkor… néha megdermedek.. Köszönöm Istenem, ezt a negyvenhetet!  

Teljes bejegyzés »

ÉLED BENNED

ÉLED BENNED Szédülök betegség csóktól, félve nyíló virágoktól. Illatuk vár, – szerelemre, langyos hajnal kegyelemre.   Vonyít bennem, – élni akarás, lassan száradok, – farakás.

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még…

  A végtelenül távoli múltban (vagy talán álom volt csupán?), volt egy kis négy-évszakos ország, az én hazám. Világot tisztító, hosszú, fehér telek után langy

Teljes bejegyzés »

Örvény

Szitakötő ül a nádon, a messzi, üres határon. mozdulatlan, némán vár, ajkán néma fohász száll. hangtalan dal mély szava, könny, kötél, sár s a mély

Teljes bejegyzés »

Mit gondolók

Azt mondod, nemsoká felszabadítanak. De én mindig szerettem az apró, világos cellát. Szeretem a simára csiszolt köveket, amik meghallgatják minden gondolatom, de még jobban szeretem

Teljes bejegyzés »