Templomot szentelt a köd (Hódok kenuból)

Hódok kenuból

 

Templomot szentelt a köd.

Hűs áhítat úszott a folyón.

Lassan jött, a mindenféle nép:

Fehérben a kócsag, de legtöbben feketében.

Helyét kereste a kormorán…

Idegen voltam e világban én is.

 

Amerre mentem, homályba húzódott minden.

Kacsák kibáltak hangosan,

De tovább eveztem, és visszatértek

Az imákhoz, a lelketlen vadak,

Míg csónakban maradt, a sötét gondolat.

 

Imákat utánoztam, néztem a fehér falakon

A sejtemes képet: Mi az élő és Ki az élettelen?

A parton, ritka nagy csendben emberek jártak.

Szépen faragott fát kerestem.

Nem az “istent” , csak a műhelyt, merre lehet?…

Láttam, amit nem láthat senki sem …

 

Borzadt a nyár meg a fűz a művön,

Tettetett közönnyel álltak a műterem előtt.

Remélték, bennük nem lát fantáziát a művész…

Szélcsöndben és fagyban a kopasz ág néma marad.

 

… A véső nyomát megtaláltam,

Tudtam, mikor, merre dolgozott…

Rebbent a jégmadár, menekült a szárcsa.

Földre zuhantak és sebeikben sírtak a fák.

Büszke koronák, sárban, darabokban…

 

Visszafelé számoltam az időt,

S az óra jelzett. Templomi

Padsorok (stégek) mellett suhant a hajó,

A vésnök nyomában ott volt a kezem…

… mikor templomot szentelt a köd,

A vízen egyedül eveztem.

S. F. 2015. 12. 26- 27.

 

Simon Farkas
Author: Simon Farkas

Simon Farkas az Irodalmi Rádió szerzője. Mikor minden Mikor már teljesen kétségbeejtő mindenÉs a levegő is fogytán van körülötted,Csak akkor jön néha egy zápor,Hogy lemossa legalább a tested,Hogy Előtte újra meztelenül állj. Mert egyedül hiába rakosgatsz tettet és szót,Egymásra téve is, csak rossz Bábel torony.Nem hogy az égig, a másik emberig sem ér.Látod a lomokból épült százféle tornyot.És a te bástyád, végvárad az egyik itteni állás. Csupasz tornyok merednek az égre,Mint az ég felé kiáltott százféle átok.És még ledönteni sem akarja ezeket senki.Csak éjjel tisztulunk meg néha,Ha az égi áldás csapkodva veri a testünk. Ilyenkor sírva, átkozva dicsérjük Őt,Aki tornyokba zárta a testünk…Máskor meg napot küld ránkÉs gyönge szellőt,Hogy könnyeink ők szárítsák föl. És árnyékot rajzolunk a földre mind,Ha körbe jár bennünket a fény,Messziről tán lassú társas táncnak tűnhet,Mert rövidül, forog és nyúlik az árnyunk,S a Másik árnyéka néha átsöpör rajtunk… S.F. 2013. július

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Szívem vágya

Author: Halász Zoltán Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt – jellemzően műszaki pályán – ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék a mintegy

Teljes bejegyzés »

ÁPRILIS

    ÁPRILIS   Olyan vagyok mint egy kamasz, Kibontakozóban énem, Szeszélyes, akár a Tavasz, Süvölt szelem, erdőn, réten.   Meleget küldök a földnek, Felélesztek

Teljes bejegyzés »

Köszönet a Csók – Asszonyának

            Köszönöm szemeid szerető tüzét, éveinknek őrzőn s pillantásod esküjét.           Köszönöm a kimondhatatlan dalát, melyet balsorsok talánya velünk nem írt át.           Köszönöm

Teljes bejegyzés »

Éjjel a városban

Beck Brigitta: Éjjel a városban   Amikor az égig érő házakra leszáll az este, Szmogfelhők mögé bújnak a csillagok. A szűk utakon szerelmet keresve Egy-egy

Teljes bejegyzés »

Számvetés

Számvetés Aratás után a gazda elkészíti számvetését Boldogan mustrálja megérdemelt termését Gyors tervet fabrikál: hogy alakítsa jövőjét Vigyázva,el ne herdálja munkája gyümölcsét Számvetéssel tartozom földi

Teljes bejegyzés »
Versek
Iochom Zsolt

Iochom Zsolt: Egyetlen E-m

egyet kérek csendbe legyél velem egyebet ne tegyél szerelmem egészen felemészt ne feledd szeretlek életem veled felettem szerelmem feledtem életed egészen felettem gyermekké tettél emberré

Teljes bejegyzés »