A boldogság édes madara

A boldogság édes madara.

Ha ma távcsövembe nézek, már Adventet látom
Ha ablakomon kitekintek még a nap sugarait várom
Messze eltévelyedtem, kóboroltam álmaimban
Őserdőben botorkáltam rémes magányomban
Köröttem férgek marnak sajgó fájdalmamban
Az indákon vigyorgó Kainok sora csüngenek
Még a békés majomvilág is éltükért reszketnek
Ahogy felébredtem rémes álomvilág várt reám
Egész Európát eluralta a vészes féregjárvány
Keresztény üldözés közben Adventbe léphetünk?
Mégis, mégis erőnkön felül fáradozni kényszerülünk
Aki öregbíti a bölcsességet, öregbíti a gyötrelmet
Mást nem tehetünk, akkor Noé bárkájára várunk
Összegyűjtjük szellemtestvéreinket s hajóba zárunk
S kérjük az Urat küldjön ismét özönvizet a világra
Ha megtisztultunk ,s kirepül az első madár a magasba
Ő lesz az adventi várakozás örömhírt hozó angyala
Számunkra nem más, mint a boldogság édes madara

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Itt vagyok

Ez a novellám az Irodalmi Rádió A nagy kék alatt és fölött című antológiájában jelent meg.   Eszter fülére húzta a narancssárga kötött sapkáját, amikor

Teljes bejegyzés »

Esőben

  Sárga fények közt lépdelve ernyőjével, Hölgy közeleg zsebében emlékeivel. Csodás ruhája eső áztatta kékség, Lelkében csend honol és tengernyi kétség.   Léptei némán ordítanak

Teljes bejegyzés »

Nyár vége, ősz eleje

  Hömpölygött a szél és sok felhőt gyűrt alá, Az égbolt viharfelhőkké nőtte magát. Dúlt, tombolt, sűvített, harcolt ég és a föld, Mégnem a felleg

Teljes bejegyzés »

Az ajtó

Az ajtó A délutáni eső épp csak elállt, de a város még mindig úgy gőzölgött, mintha lassan hűlő gépezet lenne. A járdán tócsák csillogtak, a

Teljes bejegyzés »

Lassú nyugalom

Rám szállt egy hulló levél, sárga volt, rajta arany szegély. Nem álltam meg, csak lassabban lépek, had ne érjenek utol a süvítő szelek. Nem kell

Teljes bejegyzés »