A boldogság édes madara

A boldogság édes madara.

Ha ma távcsövembe nézek, már Adventet látom
Ha ablakomon kitekintek még a nap sugarait várom
Messze eltévelyedtem, kóboroltam álmaimban
Őserdőben botorkáltam rémes magányomban
Köröttem férgek marnak sajgó fájdalmamban
Az indákon vigyorgó Kainok sora csüngenek
Még a békés majomvilág is éltükért reszketnek
Ahogy felébredtem rémes álomvilág várt reám
Egész Európát eluralta a vészes féregjárvány
Keresztény üldözés közben Adventbe léphetünk?
Mégis, mégis erőnkön felül fáradozni kényszerülünk
Aki öregbíti a bölcsességet, öregbíti a gyötrelmet
Mást nem tehetünk, akkor Noé bárkájára várunk
Összegyűjtjük szellemtestvéreinket s hajóba zárunk
S kérjük az Urat küldjön ismét özönvizet a világra
Ha megtisztultunk ,s kirepül az első madár a magasba
Ő lesz az adventi várakozás örömhírt hozó angyala
Számunkra nem más, mint a boldogság édes madara

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Tél a pusztán

Végtelen pusztán csak a csend járna, ha a szél süvöltve nem pásztázna. Cifrázza vígan a hótakarót, beborítaná az arra járót.   A buckákat bőszen szaporítja,

Teljes bejegyzés »

Szótlanul

Ágyad mellett tűzben ülve, figyelek színevesztett szemedre. A léttel csatákat űzve, nincs már kedves hangodnak ereje.   A szó így nem jár be csöndbe, én

Teljes bejegyzés »

Szerep

  Játszunk a színpadon, vázolva a szépet, mutatjuk e képet, mit élvez a képzet. Eközben a lelkiismeret meggyötör, valós éned nem ábrándokat eszközöl.   Olykor

Teljes bejegyzés »

Reménytelenség

Színe szürkül, közérzete romlott, kedve kisiklott, az erő kopott. Vajon mi okozhat újra gondot? A kórság ismét ostromba fogott?   Recsegnek a kórházi kerekek, előkerülnek

Teljes bejegyzés »

Pezsgés

Langyos fuvallat jelzi az ünnepet, lampionokat lenget örömében. fák koronái zizegnek csendesen. medence vize megcsillan a fényben.   A tósztot szájról szájra adogatják, koccintás hangja

Teljes bejegyzés »

Ölelés

Gyakorta imbolyog a létben a lélek, ványadttá lesz a test, borzongnak érzések. Kóbor gondolatok torz irányba lépnek, alacsonyan suhannak el a remények.   Fájdalmas tények

Teljes bejegyzés »