Évszakok a Dunakanyarban

Sárváry Mariann:

 

Évszakok a Dunakanyarban

 

                                               Tavasz

                                      Éltető esőtől üdezöld a táj

                                      Új hajtást hoz a varjúháj.

                                      Szőlővesszőn bíborlik a szem

                                      Mandulafa dacol a hideggel.

                                      Már vírit a nárcisz, tulipán

                                      Csíkos hernyó rág az almafán

                                      Mindig csak mászik és harap

                                      Telhetetlen, mint mi a tavasszal.

                                      Hóvirágharang rázza a fejét

                                      Fehér kelyhében poszméh döngicsél

                                      Diófa barkát lengedeztet

                                      Rózsa mély álmából ébred.

 

                                               Nyár

                                      A szemközti hegyek élesen kiugranak

                                      A Duna ezüstje elnyúlik lassan

                                      Uszály csorog ráérősen rajta

Valahol motorcsónak rohan.

 

 

A partot sudár jegenyék őrzik

Visegrád vára párában pompázik

Viharfelhő gyűl’,aztán továbbkél

Sejtelmesen szűri át a fényt.

 

 

Megkondul a harang, misére hív

Lombkoronában gyurgyalag rejtezik

Biztatón húsosodik a körte

Idén talán eszünk is belőle.

 

 

Rózsa bársonyszirmait kibontogatta

Levelén egy csiga mélán álmodoz

Szőlővirág állja a rovarrohamot

Tűzpiros pipacs uralkodik amott.

 

 

Ősz

 

 

Szőlőinda nem kúszik tovább

Zöld levele rozsdára vált

Krizantém kéjesen sárgállik

A kert utolsó virágaként nyílik.

 

 

Fecskék készülnek az útra

Cikáznak, majd ráülnek a drótra.

Magát a borszőlő kacéran kínálja

Vörösre érlelte a nyár sugara.

 

 

Tücsök rázendít, már nem sokáig –

A zenekar halkan feloszlik.

Lepke keresgéli a helyét

Álomba ringat a messzeség.

 

 

Nehéz esők zúdulnak ránk

A szomjazó talajt feláztatják

Dagasztjuk a cuppogó sárt

A mély agyagrepedés odavan már.

Tél

 

 

Barna-száraz a hegyoldal

Hófolt szikrázik északi zúgban.

Cinkék magokat keresnek

Szajkó kopasz ágon megpihen.

 

 

Jégcsapkard lóg az ereszen

Ráül a csönd a tájra fehéren.

Felfelé füstcsíkok sietnek

Hogy megelőzzék az izzó napot.

 

 

Vonat száguld a határ felé

Poros pókhálót rángat a szél

Beköszöntött az ájult tél

Hókezével integet felém.

 

 

Seasons in the Danubebend

 

Spring

 

Life-giving rain, freshgreen country

New sprouts, flora flourish

On the grapevine purples the bump

Almound-tree defies the chill.

 

Tulips, narcissi are already blooming

Striped caterpillar chews on the apple-tree

It is always crawling and taking a bite out of them

It is insatiable like us with the spring.

 

Snowdrop-bell shakes its head

In its white calix bumble-bee buzzes

Silky catkins flow softly on the nut-tree

Rose is just awaking from deep dream.

 

Summer

 

The hills opposite stick out sharply

The silver of Danube streches itself out

A tow-boat is just floating on it

Somewhere a motor-boat is rushing.

 

Slender poplars are guarding the bank

The Castle of Visegrád is in full radiance in vapour

Thunder-clouds come together, then move off

They screen the light mysteriously.

 

A bell chimes, it invites to mass

A song-bird is hidden by foliage

Pears are ripening promisingly

This year we can taste some of them.

 

A rose has opened its velvetpetals

On its leaf a snail is daydreaming

Grapeflower buds are attacked by insect-swarm

Fiery red poppy is dominating over there.

 

 

Autumn

 

Grapeclasper does not clamber up further

Its green leaves change to rusty brown

Chrysanthemum shows its yellow delightfully

It is the last blooming flower in the garden.

 

Swallows are ready to go to fly away

They are zigzaging, then taking a rest on the leadwire

Wine-grape offers itself for vintage flirtly

Bunches of grapes have been ripened by the sunlight.

 

A cricket is striking up, not for long

The orchestra is splitting up silently

A butterfly is searching its place

I am being rocked to sleep by the distance.

 

Heavy rain is pouring on us

It is soaking the thirsty soil

We are moulding the squelching mud

The deep claysplit has gone.

 

Winter

 

The hill-side has turned into dead-brown

A snowspot throws out sparks in a northern nook

Titmice are looking for seeds

A jay is just reposing on the barren tree.

 

Iciclesword hangs down on the eaves

The white silence sits down on the land

Smoke-bands are hastening to

Precede the red-hot sun in the sky.

 

A train is moving at full speed towards the border

Dusty spider’s-web is being pulled by the wind.

The fainted-winter has set in

With a wave of its snowhand to me.

 

(A szerző saját fordítása)