Sárváry Mariann:
Évszakok a Dunakanyarban
Tavasz
Éltető esőtől üdezöld a táj
Új hajtást hoz a varjúháj.
Szőlővesszőn bíborlik a szem
Mandulafa dacol a hideggel.
Már vírit a nárcisz, tulipán
Csíkos hernyó rág az almafán
Mindig csak mászik és harap
Telhetetlen, mint mi a tavasszal.
Hóvirágharang rázza a fejét
Fehér kelyhében poszméh döngicsél
Diófa barkát lengedeztet
Rózsa mély álmából ébred.
Nyár
A szemközti hegyek élesen kiugranak
A Duna ezüstje elnyúlik lassan
Uszály csorog ráérősen rajta
Valahol motorcsónak rohan.
A partot sudár jegenyék őrzik
Visegrád vára párában pompázik
Viharfelhő gyűl’,aztán továbbkél
Sejtelmesen szűri át a fényt.
Megkondul a harang, misére hív
Lombkoronában gyurgyalag rejtezik
Biztatón húsosodik a körte
Idén talán eszünk is belőle.
Rózsa bársonyszirmait kibontogatta
Levelén egy csiga mélán álmodoz
Szőlővirág állja a rovarrohamot
Tűzpiros pipacs uralkodik amott.
Ősz
Szőlőinda nem kúszik tovább
Zöld levele rozsdára vált
Krizantém kéjesen sárgállik
A kert utolsó virágaként nyílik.
Fecskék készülnek az útra
Cikáznak, majd ráülnek a drótra.
Magát a borszőlő kacéran kínálja
Vörösre érlelte a nyár sugara.
Tücsök rázendít, már nem sokáig –
A zenekar halkan feloszlik.
Lepke keresgéli a helyét
Álomba ringat a messzeség.
Nehéz esők zúdulnak ránk
A szomjazó talajt feláztatják
Dagasztjuk a cuppogó sárt
A mély agyagrepedés odavan már.
Tél
Barna-száraz a hegyoldal
Hófolt szikrázik északi zúgban.
Cinkék magokat keresnek
Szajkó kopasz ágon megpihen.
Jégcsapkard lóg az ereszen
Ráül a csönd a tájra fehéren.
Felfelé füstcsíkok sietnek
Hogy megelőzzék az izzó napot.
Vonat száguld a határ felé
Poros pókhálót rángat a szél
Beköszöntött az ájult tél
Hókezével integet felém.
Seasons in the Danubebend
Spring
Life-giving rain, freshgreen country
New sprouts, flora flourish
On the grapevine purples the bump
Almound-tree defies the chill.
Tulips, narcissi are already blooming
Striped caterpillar chews on the apple-tree
It is always crawling and taking a bite out of them
It is insatiable like us with the spring.
Snowdrop-bell shakes its head
In its white calix bumble-bee buzzes
Silky catkins flow softly on the nut-tree
Rose is just awaking from deep dream.
Summer
The hills opposite stick out sharply
The silver of Danube streches itself out
A tow-boat is just floating on it
Somewhere a motor-boat is rushing.
Slender poplars are guarding the bank
The Castle of Visegrád is in full radiance in vapour
Thunder-clouds come together, then move off
They screen the light mysteriously.
A bell chimes, it invites to mass
A song-bird is hidden by foliage
Pears are ripening promisingly
This year we can taste some of them.
A rose has opened its velvetpetals
On its leaf a snail is daydreaming
Grapeflower buds are attacked by insect-swarm
Fiery red poppy is dominating over there.
Autumn
Grapeclasper does not clamber up further
Its green leaves change to rusty brown
Chrysanthemum shows its yellow delightfully
It is the last blooming flower in the garden.
Swallows are ready to go to fly away
They are zigzaging, then taking a rest on the leadwire
Wine-grape offers itself for vintage flirtly
Bunches of grapes have been ripened by the sunlight.
A cricket is striking up, not for long
The orchestra is splitting up silently
A butterfly is searching its place
I am being rocked to sleep by the distance.
Heavy rain is pouring on us
It is soaking the thirsty soil
We are moulding the squelching mud
The deep claysplit has gone.
Winter
The hill-side has turned into dead-brown
A snowspot throws out sparks in a northern nook
Titmice are looking for seeds
A jay is just reposing on the barren tree.
Iciclesword hangs down on the eaves
The white silence sits down on the land
Smoke-bands are hastening to
Precede the red-hot sun in the sky.
A train is moving at full speed towards the border
Dusty spider’s-web is being pulled by the wind.
The fainted-winter has set in
With a wave of its snowhand to me.
(A szerző saját fordítása)

Author: Sárváry Mariann
Sárváry Mariann az Irodalmi Rádió szerzője Végzettségeim:2015: mesterpedagógus2002: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karán közoktatás-vezető és pedagógus szakvizsga1986: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar – történelem szakos középiskolai tanár Tudományos fokozatom:1994-ben bölcsészdoktori fokozatot szereztem az ELTE Bölcsészettudományi Karán a történelem segédtudományaiból. (dr. univ) Publikációim:1991: A meszleni Meszleny család közéleti és politikai szereplése a XVIII-XIX. században - Készült a Magyar Történelmi Társulat által meghirdetett országos családtörténeti pályázatra, amelyen II. díjjal jutalmazták1993: A meszleni Meszleny család közéleti és politikai szereplése a XVIII. századtól napjainkig (internet-hozzáférhetősége: http://mek.oszk.hu/ 02300/2335) Bölcsészdoktori disszertáció1993: Szilánkok – verseskötet, Magánkiadás, Budapest1997: Megérint, rádtalál – antológia1997: Karácsonyi ajándék 1997 – Örök adventben antológia1998: Családi körben- antológia1999: Én az optimista, én a pesszimista – antológia2000: Antológia 2000 II. kötet - Millenniumi kiadás, Alterra Svájci – Magyar Kiadó, Budapest2001: Alföld Antológia, Raszter Kft. Könyvkiadó, Csongrád2004: Betűk glóriája – antológia, Alterra Svájci-Magyar Kiadó, Budapest2004: A fehér tükrei – versek, prózai írások, Accordia Kiadó, Budapest2006: Fényjelek, szavak- versek, aforizmák, prózai írások, Accordia Kiadó, Budapest2007: A Hóreménység tűzfoka – versek, pózai írások, Accordia Kiadó, Budapest2006: Szépirodalmi Figyelő 5.számában Kultúra rovatban kritika Tremkóné Meszleny Mária: Életrezzenések című regényéről2008: Szépirodalmi Figyelő 4.számában Kultúra rovatban kritika Losonczy Tóth Árpád : Egy boldog menyasszony levelei –...