A krokodilvadász

SÁRVÁRY  MARIANN:

A KROKODILVADÁSZ

 

A krokodilvadász nagy kalapját szemébe húzva, ejtőzve dohányzott a homokos parton. Egy fárasztó vadászat volt a háta mögött, sok pénzt keresett a társaival az eladott krokodilbőrön. Elmerengett azon, vajon hány évig kell még ezt a veszélyes munkát végeznie, hogy összegyűjthessen egy kis pénzt. Utazni akart, világot járni, mert még sose mozdult ki jól ismert országából.

Apja is orvvadász volt, egész életében bujkáltak a hatóságok elől. Családjuk már gyerekkorában szétesett, amikor anyja meghalt ötödik testvére születése közben. Sokat éhezett, saját felnőtt életét már nem nyomorogva akarta leélni. A következő vadászatra egy hét múlva kerül sor. Ahogy nézte az iszaposan hömpölygő folyót, meglátta azt a nőstény krokodilt, amelyiknek sikerült elmenekülnie néhány hónappal ezelőtt. Végtelen energiával kitartóan küzdött az életéért. Meg is szánta, hirtelen felismerte a helyzetében a saját sorsát. Sokszor menekült meg már a halál torkából. Nem volt hívő ember, de azt el tudta fogadni, hogy egy felsőbb erő is beleszól a sorsunkba. Kíváncsian szerette volna tudni, mikor fordul jobbra az élete, ezért elment egy jósnőhöz egy évvel ezelőtt. A látnok azt mondta neki, hogy egy éven belül fordulat következik be, de azt nem volt hajlandó elárulni, hogy mi lesz az. Gyűjtötte az erőt és a hitet: eleget szenvedett már, kiérdemelte a jobb életet, még akkor is, ha a pénzéhez tisztességtelen úton jut hozzá. Ebben a folyóban jól szaporodnak a krokodilok, nem leselkedik rájuk a kihalás veszélye.

A vadászat sikere mindig elégedettséggel töltötte el, apja is mindig ivászattal ünnepelte meg. Ha apja részeg volt, leereszkedett hozzá gyerekkorában, néha a térdére ültette, és ilyenkor kapott egy kis szeretetet tőle. Sokáig a példaképének tekintette, de amikor rájött, hogy különb életre vágyik, már nem nosztalgiázott a hajdani időkről. Ebben az életformában megkeményedett a szíve. A vadásztársaihoz komolyabb kapcsolat fűzte, mint a rokonaihoz. A siker vágya összehozta őket.

Elérkezett a vadászat napja. Óvatosan cserkészték be a napon sütkérező krokodilt. A mintázatáról felismerte, ez volt a múltkor elmenekült példány. Az állat kinyitotta a szemét, és a vadász meglátta benne a halálfélelmet. Saját sorsát látta leperegni.

  • Ha elkapod ezt a krokodilt, te is elbuksz! – szólalt meg benne hirtelen egy hang. A társai értetlenül nézték határozatlan mozdulatait. Máskor ő volt a domináns, most erőtlenül lehanyatlott a keze.
  • Nem bírom elkapni, hagyjuk elmenni – kiáltotta oda a társainak. Rossz előérzetem van.
  • Nem érdekelnek az érzéseid, várják a szajrét, nem érünk rá válogatni – kiáltották vissza.

Eszébe jutott a jósnő, hát ezt jósolta! Ez a változás, hogy nem tud többé vadászni?                                                 Mihez kezd akkor magával? Annyi vagyonkája még nincs, hogy kiszállhatna. De hirtelen elege lett egész életéből. Ennek a szép mintázatú nősténykrokodilnak köszönheti, hogy felnyílt a szeme. Látta hiábavaló küzdelmét a felemelkedésért. Beleesett abba a hibába, hogy azt hitte, ha pénze van, boldogsága is lesz.

Otthagyta eddigi életét, elutazott csodált városába, New Yorkba. Élvezte a felhőkarcolók szépségét, a városi élet könnyedségét. Senki nem ismerte, így nem kellett szégyenkeznie.

Egyszer sétált az Ötödik sugárúton, a rengeteg csinos és gazdag hölgy forgatagában is kiszúrta az egyik nő vállán az értékes táskát. Megismerte a krokodilbőr mintázatát. Az ő nősténykrokodiljából készült, erre mérget vehetett. Hiába menekült el, háborgó lelkiismerete ott himbálódzott egy formás, gömbölyű vállon.

(2018)

Sárváry Mariann
Author: Sárváry Mariann

Sárváry Mariann az Irodalmi Rádió szerzője Végzettségeim:2015: mesterpedagógus2002: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karán közoktatás-vezető és pedagógus szakvizsga1986: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar – történelem szakos középiskolai tanár Tudományos fokozatom:1994-ben bölcsészdoktori fokozatot szereztem az ELTE Bölcsészettudományi Karán a történelem segédtudományaiból. (dr. univ) Publikációim:1991: A meszleni Meszleny család közéleti és politikai szereplése a XVIII-XIX. században - Készült a Magyar Történelmi Társulat által meghirdetett országos családtörténeti pályázatra, amelyen II. díjjal jutalmazták1993: A meszleni Meszleny család közéleti és politikai szereplése a XVIII. századtól napjainkig (internet-hozzáférhetősége: http://mek.oszk.hu/ 02300/2335) Bölcsészdoktori disszertáció1993: Szilánkok – verseskötet, Magánkiadás, Budapest1997: Megérint, rádtalál – antológia1997: Karácsonyi ajándék 1997 – Örök adventben antológia1998: Családi körben- antológia1999: Én az optimista, én a pesszimista – antológia2000: Antológia 2000 II. kötet - Millenniumi kiadás, Alterra Svájci – Magyar Kiadó, Budapest2001: Alföld Antológia, Raszter Kft. Könyvkiadó, Csongrád2004: Betűk glóriája – antológia, Alterra Svájci-Magyar Kiadó, Budapest2004: A fehér tükrei – versek, prózai írások, Accordia Kiadó, Budapest2006: Fényjelek, szavak- versek, aforizmák, prózai írások, Accordia Kiadó, Budapest2007: A Hóreménység tűzfoka – versek, pózai írások, Accordia Kiadó, Budapest2006: Szépirodalmi Figyelő 5.számában Kultúra rovatban kritika Tremkóné Meszleny Mária: Életrezzenések című regényéről2008: Szépirodalmi Figyelő 4.számában Kultúra rovatban kritika Losonczy Tóth Árpád : Egy boldog menyasszony levelei –...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Allergia

csöpp-csöpp, fejem a csempéhez szorítom szagtalan szappannal szappanozom szenvedélyem a vízzel lefolyik minden fájdalom vársz az ágyadban ágyadban, ami nem ágyunk   hozzád bújok mint

Teljes bejegyzés »

Tél a pusztán

Végtelen pusztán csak a csend járna, ha a szél süvöltve nem pásztázna. Cifrázza vígan a hótakarót, beborítaná az arra járót.   A buckákat bőszen szaporítja,

Teljes bejegyzés »

Szótlanul

Ágyad mellett tűzben ülve, figyelek színevesztett szemedre. A léttel csatákat űzve, nincs már kedves hangodnak ereje.   A szó így nem jár be csöndbe, én

Teljes bejegyzés »

Szerep

  Játszunk a színpadon, vázolva a szépet, mutatjuk e képet, mit élvez a képzet. Eközben a lelkiismeret meggyötör, valós éned nem ábrándokat eszközöl.   Olykor

Teljes bejegyzés »

Reménytelenség

Színe szürkül, közérzete romlott, kedve kisiklott, az erő kopott. Vajon mi okozhat újra gondot? A kórság ismét ostromba fogott?   Recsegnek a kórházi kerekek, előkerülnek

Teljes bejegyzés »

Pezsgés

Langyos fuvallat jelzi az ünnepet, lampionokat lenget örömében. fák koronái zizegnek csendesen. medence vize megcsillan a fényben.   A tósztot szájról szájra adogatják, koccintás hangja

Teljes bejegyzés »