Vitos Irén
Apa
Emlékezlek olykor,
mikor rám tör a fagyos reggel,
s jégvirág hasad az ablakon, a
békéd idebent ér el. Tegnap
kezembe vettem a puskád s a
múltba visszarántottál. Látlak,
csapást keresve vaddisznó után
kutatsz a csepleszben, s roppan
a fagyott hó, beszakadva lépted
súlyán. Ahogy összeragad mínusz
húsz alatt a deres szempillád,
ütemesen ver a lengő tarisznyád,
ahogyan a fegyver ül a válladon,
zsigereidben érzed az évszak
minden rezdülését, moraját.
Máskor szarvas nyomában jársz,
s szeptemberi hajnalon, bőgést
hallgatni megy veled a család.
Ismered a vadak útját, szökkenő
őzet mutatsz s szarvasbikát,
tudod hol érik nyáron áfonya,
s hol nyílik Farkashárs a Hargitán.
Fakéregből kászut készítesz erdei
epernek, ahogyan neked mutatta
nagyapád, s mi ámulunk a csodán
és van, mibe szedni, meglepni anyát.
Hányszor éltük meg a fenyvesek
nyugalmát, lestünk medvéket, hiúzt,
vadmacskát. Megtanultunk hangtalan
járni gallyakon, s nem szisszenni
akkor sem, ha farkasra mutattál.
Ültetünk ezer és ezer fát, fenyő
csemetéket nyarakon át a kitermelt
hegyoldalakba, s Te vigyázol ránk,
ha medve jár, kalapodban málnával
lepsz meg, s viharra tákolsz kalyibát.
Etetőket építünk, hol télen szarvas
szénát talál, melybe még ugrálunk
kicsit, s Te biztatsz nevetve, jár a
móka a munka után! Hazafelé
agancsokba botlunk, s erdei
gombákkal telik meg a hátizsák.
Látlak, ahogyan mozdulatlan ér a
februári hajnal a kertnél, tyúkjainkat
lopkodó rókára lesve vársz, s a
sűrű hópelyhektől alig látszol és alig
látsz, de kitartásod töretlen, téli vadász.
Nem adatott neked, csak ötvennégy
év. Rég nem láttalak, de tisztán
emlékezlek még.

Author: Vitos Irén
Vitos Irén az Irodalmi Rádió szerzője. A huszas éveimben művészettörténetet hallgattam, nagy hatással voltak rám a stílusteremtő géniuszok, művészek, alkotók, ekkor értettem meg, hogy minden képzőművészeti műalkotás, valójában egy költői kompozíció és ugyanúgy lehet olvasni benne, mint egy irodalmi műben. Azóta magam is festek, a Modul Art Academyn és neves hazai mesterek mellett igyekszem folyamatosan fejlődni. Az írói énem is felnőtt koromra bontakozott ki, a fiam születését követő években kezdtem komolyabban foglalkozni az írással, ekkor még főleg gyermekirodalommal. 2011-ben három gyerekeknek szóló könyvem jelent meg és írtam gyermekmagazinok számára is. Azóta számtalan antológiás kötet társszerzője lettem. Pózai írásaim és verseim folyamatosan jelennek meg kortárs magazinokban, újságokban, online felületeken és nyomtatásban, határon innen és túl. Több versem elhangzott már online irodalmi- és rádióműsorokban. 2020-ban egy különleges nemzetközi megjelenéssel is gazdagodtam, egy írásomat beválasztották egy többnyelvű, Európa szerte megjelenő kötetbe, ahol osztrák, német, holland, belga, és francia szerzők írásai mellett, az én egyik prózai alkotásom képviselte a kortárs magyar irodalmat. Közben elismerések és díjak is megtaláltak, 2020-ban Kiváló Publikációkért Nívódíj-at, 2021-ben Aranypenna Díj-at vehettem át, és még sok, szívemnek oly kedves elismerést. 2021-ben három versekötetem jelent meg: az EREDETSORJÁK, a FELHŐROMÁNC és a SZÓLNI A CSÖNDDEL. A negyedik is már a nyomdai...
Egy válasz
Nagyon tetszik ez megérintő, mély írásod is, Kedves Irénke!
Igaz, a hit- és reményvesztettség
adja az alaphangulatot, de ezzel együtt nagyon míves alkotás!
Szívből-szeretettel Gratulálok mindegyik, az oldalon megosztott versedhez! 💖