Vitos Irén
Apa
Emlékezlek olykor,
mikor rám tör a fagyos reggel,
s jégvirág hasad az ablakon, a
békéd idebent ér el. Tegnap
kezembe vettem a puskád s a
múltba visszarántottál. Látlak,
csapást keresve vaddisznó után
kutatsz a csepleszben, s roppan
a fagyott hó, beszakadva lépted
súlyán. Ahogy összeragad mínusz
húsz alatt a deres szempillád,
ütemesen ver a lengő tarisznyád,
ahogyan a fegyver ül a válladon,
zsigereidben érzed az évszak
minden rezdülését, moraját.
Máskor szarvas nyomában jársz,
s szeptemberi hajnalon, bőgést
hallgatni megy veled a család.
Ismered a vadak útját, szökkenő
őzet mutatsz s szarvasbikát,
tudod hol érik nyáron áfonya,
s hol nyílik Farkashárs a Hargitán.
Fakéregből kászut készítesz erdei
epernek, ahogyan neked mutatta
nagyapád, s mi ámulunk a csodán
és van, mibe szedni, meglepni anyát.
Hányszor éltük meg a fenyvesek
nyugalmát, lestünk medvéket, hiúzt,
vadmacskát. Megtanultunk hangtalan
járni gallyakon, s nem szisszenni
akkor sem, ha farkasra mutattál.
Ültetünk ezer és ezer fát, fenyő
csemetéket nyarakon át a kitermelt
hegyoldalakba, s Te vigyázol ránk,
ha medve jár, kalapodban málnával
lepsz meg, s viharra tákolsz kalyibát.
Etetőket építünk, hol télen szarvas
szénát talál, melybe még ugrálunk
kicsit, s Te biztatsz nevetve, jár a
móka a munka után! Hazafelé
agancsokba botlunk, s erdei
gombákkal telik meg a hátizsák.
Látlak, ahogyan mozdulatlan ér a
februári hajnal a kertnél, tyúkjainkat
lopkodó rókára lesve vársz, s a
sűrű hópelyhektől alig látszol és alig
látsz, de kitartásod töretlen, téli vadász.
Nem adatott neked, csak ötvennégy
év. Rég nem láttalak, de tisztán
emlékezlek még.
Author: Vitos Irén
Vitos Irén az Irodalmi Rádió szerzője. Belső harmóniám egyensúlypillére, valahol az irodalom és a képzőművészet találkozásánál van. Mindkét művészi önkifejezési forma állandó része az életemnek, 2010-óta publikálok irodalmi és művészeti magazinokban, antológiákban, online irodalmi oldalakon. Kilenc verseskötetem jelent meg. Az alkotás számomra egy olyan állapot, ahol a lírai én mélységeiben az ihlet önkívülete alkot.
Egy válasz
Nagyon tetszik ez megérintő, mély írásod is, Kedves Irénke!
Igaz, a hit- és reményvesztettség
adja az alaphangulatot, de ezzel együtt nagyon míves alkotás!
Szívből-szeretettel Gratulálok mindegyik, az oldalon megosztott versedhez! 💖