Tiszta fénnyel

Tiszta fénnyel

Lobogjon égő, tiszta fénnyel
az első gyertya szelíd lángja,
szívekbe költözzön a béke,
gyűlölet ne kaphasson szárnyra.

Néptelen utcákon félelem,
bezárt ajtók mögött reszketőn
éled a hit, sötét éjjelen
gyógyítva beteget, szenvedőt.

Hófehér, ezüstös tisztaság,
átölel lágyan a szeretet,
láttatja advent szép csillagát,
lelkünkben a hívő gyermeket.

Végtelen csend terül – semmi zaj,
csillagének száll a föld felé,
reményként csillog az angyalhaj,
örömhírt hordoz a messzeség.

2020. november 25.

Kristófné Vidók Margit
Author: Kristófné Vidók Margit

Kristófné Vidók Margit az Irodalmi Rádió szerzője. Kristófné Vidók Margit vagyok, 1954. 10. 23-án egy alföldi kisvárosban, Kalocsán születtem. Pár évet tanyán laktunk, ami örökre meghatározta a viszonyomat a természethez és állatvilághoz. Életem legkülönlegesebb időszaka volt, ami emlékeimben mindig is a legszebb marad. Iskoláimat Uszódon, középiskolai tanulmányaimat Baján kezdtem, majd egy családi tragédia után Budapesten folytattam, ahol a munka mellett fejeztem be. Mindig is szerettem az irodalmat, sokszor szavaltam verseket. Először a nagy csalódások hatására írtam kezdetleges kis soraimat, amelyekből csak kevés maradt meg. 1975. óta a kereskedelemben dolgozom. Két gyermekem van. Egy újabb tragédia után fordultam újra a versek felé, és 2016. óta publikálok a Poet.hu oldalán, valamint megjelennek verseim a Holnap Magazin oldalán is. 2017-ben a Rímkovácsok antológiában, és ugyanebben az évben a Poet antológiában is megjelentek verseim. 2018-ban jelent meg első verseskötetem magánkiadásban: Álomszőttes címmel.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mikor majd újra hiszel

Építs templomot lelked összetört darabjaiból, vagy egy üvegházat, melybe fény és meleg szorul. Vonulj vissza oda, ha olykor túl zajos a világ. Kell egy menedék,

Teljes bejegyzés »

Téli este

Horgonyt vetett az este a város fölött. Mintha csak megfeneklett volna, alá a hideg is beköltözött.   Csillagfény nem gyúlt, a felhő útjába állt, de

Teljes bejegyzés »

Az emlék kútja

Vak éj hajol rám, árnyékom kitárja, Halott csillagok sírnak tó vizében. Fagyott idő szálát szövi fonálba, S én a sötétben várok, reményben. Voltál te álmom,

Teljes bejegyzés »

A Végtelen Keresése

    Ó, Teremtő, Te ott fenn, hol csillagok reszketnek, Kik is vagyunk mi, árva porszemek, hogy szólunk Hozzád? E világ tüze, jajongó árnya, nem

Teljes bejegyzés »

Régmúlt karácsonyom

Régmúlt karácsonyom Karácsony napja volt. Jézuskát de vártuk! Kinéztünk ablakon, Mi már szinte láttuk. Egész áldott napon Anyu a konyhában. Apu próbált minket Tartani kordában.

Teljes bejegyzés »

Zord téli estén

Zord téli estén Csikorgó hideg van. Süvít a szél. Fáznak a fák, sírnak. Megjött a tél. Zengés és zúgás hoz Minket lázba. A huzat ajtóstul

Teljes bejegyzés »