Mentem tovább a lépcsőn meredten Megláttam, s szívem dobogott, de az ő szerelme mégsem lobogott. Ült a lépcsőn kacagva, nevetve, ám szóra mégsem méltatott. Gondoltam én hogy reá nézek, de nem tettem… Mentem tovább a lépcsőn meredten. Lehet te észrevettél, szemeiddel jól megnéztél lassan, nyugodtan, és bazsalyogva köszöntél volna, amit én viszonoztam volna, de nem tettem… Mentem tovább a lépcsőn meredten. Komótos volt az a kevés idő, és nem változott semmit a jövő. csak ültél a lépcsőn kacagva, nevetve, és megszólalt a dörgő csengő kelme. Egyszer még hátranéztem, de mégsem tettem… Mentem tovább a lépcsőn meredten. Debrecen, 2017. Február 14. Téli mámor ciklus
Author: Birinyi T. Rebeka
Birinyi T. Rebeka az Irodalmi Rádió szerzője. Életem huszonkét évének több mint a felét az irodalom utálásával töltöttem. Az olvasást unalmasnak, időpocsékolásnak tartottam. Egy épkézláb mondatot sem tudtam leírni. (┬┬﹏┬┬) Középiskolai irodalomtanárom nyitotta fel a szemem az irodalom szépsége felé. És rájöttem, jó dolog az olvasás. A képzelet miatt. Egy fehér papírt látunk csak, rajta fekete betűkkel írt szavakat, ami ránézésre jelentéktelen, unalmas, mégis a jelentésük miatt lesz egy történet, egy könyv. Szemmel nem látni csak pacákat, mégis minden érzékelhető a képzelet terében. Emiatt az érzés miatt írok. Mert, ha van egy magával ragadó story, a valóság és a képzelet határán élek, ez pedig az egyik legszabadabb az érzések között. ui: ha hét évvel ezelőtt szembetalálkoztam volna az utcán mostani énemmel, és leültünk volna kávézgatni, és ilyeneket mondott volna, hogy: “Imádni fogod a szavakat, a jelentésüket, ami miatt imádni fogsz olvasni. Író akarsz majd lenni.” Biztos egy szaftos nevetés alatt köptem volna rá a mogyorós cappuccinóm. (●’◡’●) blog: https://birinyitrebeka.blogspot.com/?zx=b1496d27a15e199
Egy válasz
Igazi kis mestermunka!