Tetovált szerelem

Vitos Irén

 

Tetovált szerelem

 

Betűk

hipnózisán

reped a vakság.

Letisztult vágy robban,

tapintani a varrt kart,

a lüktető véna elevenségét,

s a szó egyszerűségét:

SZERELEM.

Üzenetet távír a szív

a keringés forró pulzusán,

csillagszórók gyúlnak,

ereimen futnak,

átlényegülök.

Egy leszek veled.

Akarom!

Lassan tépi át

bőrömön magát

a tinta,

s hozzá vermet ás

mélyen a felismerés.

Beleszédül a megadás,

magával ránt,

teljes súlyával vetődik

a belezuhanás egy idegenbe.

Utazás

a tetovált szerelembe.

Vitos Irén
Author: Vitos Irén

Vitos Irén az Irodalmi Rádió szerzője. Belső harmóniám egyensúlypillére, valahol az irodalom és a képzőművészet találkozásánál van. Mindkét művészi önkifejezési forma állandó része az életemnek, 2010-óta publikálok irodalmi és művészeti magazinokban, antológiákban, online irodalmi oldalakon. Kilenc verseskötetem jelent meg. Az alkotás számomra egy olyan állapot, ahol a lírai én mélységeiben az ihlet önkívülete alkot.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Kedves Irénke! Mindig meg tudsz lepni egy új érzés-érzelem világgal, színes egyéniséged egy-egy újabb aspektusával!
    Szépséges, szenvedélyesen is bájos, magával ragadó versed méltán került az IR blogjára!
    Szívből Gratulálok, további írói-emberi sikereket kívánok, sok szeretettel!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Itt vagyok

Ez a novellám az Irodalmi Rádió A nagy kék alatt és fölött című antológiájában jelent meg.   Eszter fülére húzta a narancssárga kötött sapkáját, amikor

Teljes bejegyzés »

Esőben

  Sárga fények közt lépdelve ernyőjével, Hölgy közeleg zsebében emlékeivel. Csodás ruhája eső áztatta kékség, Lelkében csend honol és tengernyi kétség.   Léptei némán ordítanak

Teljes bejegyzés »

Nyár vége, ősz eleje

  Hömpölygött a szél és sok felhőt gyűrt alá, Az égbolt viharfelhőkké nőtte magát. Dúlt, tombolt, sűvített, harcolt ég és a föld, Mégnem a felleg

Teljes bejegyzés »

Az ajtó

Az ajtó A délutáni eső épp csak elállt, de a város még mindig úgy gőzölgött, mintha lassan hűlő gépezet lenne. A járdán tócsák csillogtak, a

Teljes bejegyzés »

Lassú nyugalom

Rám szállt egy hulló levél, sárga volt, rajta arany szegély. Nem álltam meg, csak lassabban lépek, had ne érjenek utol a süvítő szelek. Nem kell

Teljes bejegyzés »