Vitos Irén
Meglátni…
Mosolyod fénye zuhant
ma rám,
megláttam ragyogni
a barna szemfenék
legmélyén felcsillanó
szikrát,
éreztem, amint
a kialudt szív kanóca
lobban,
a kohó
berobban,
s lelkemet a tiedbe olvasztva
valami közös, emberfeletti
megfogan,
a megrezzent megfoghatatlanság,
egy moccanás,
véset
a szívben a bal pitvar falán,
végzet,
ráeszmélés,
elnyomom,
csak a szárnyalást
hagyom
a sztratoszféra légüres
párkányán,
szédít a fojtogató
oxigénhiány,
pulzusom eget ver mozdulatlanságom
platformján,
szempillám simít, arcod minden apró
vonásán,
s csak lopjuk egymást,
elnyúlt pillantásokba,
az asztal két
oldalán.
Author: Vitos Irén
Vitos Irén az Irodalmi Rádió szerzője. Belső harmóniám egyensúlypillére, valahol az irodalom és a képzőművészet találkozásánál van. Mindkét művészi önkifejezési forma állandó része az életemnek, 2010-óta publikálok irodalmi és művészeti magazinokban, antológiákban, online irodalmi oldalakon. Kilenc verseskötetem jelent meg. Az alkotás számomra egy olyan állapot, ahol a lírai én mélységeiben az ihlet önkívülete alkot.
3 Responses
Kedves Irénke!
Örömmel olvasom ‘is’ most gyönyörű versed! Bár nekem személyes, megérintő előadásodban is nagyon tetszett! További hasonló szépségek megálmodását kívánom és sikeres szerepléseket az elkövetkező verseny-kiírásokon!
Szeretettel, szívből Gratulálok!
Köszönöm szépen a kedvességed, János!
S csak lopjuk egymást… megannyi gyönyörű kép, de most ez a kedvencem. Köszönöm!