Gyöngyök

Napszítta, már kiszáradt gallyak

hevernek a télen talajon,

hol eső, hol a fagy támadja,

de az életért kell harcoljon.

 

Vízcseppek színtelen gyöngyökként

csordogálnak hosszasan rajta,

szívesen róluk letörölnénk,

legyen könnyektől mentes arca.

 

Érkezik egy éles fuvallat,

a folyam tovább nem döntöget,

a zivatar bőszen borzongat,

képez áttetsző jéggömböket.

 

Nincs tovább sehol kóborolás,

fényben a való tükröződik,

nem mélázik a próbálkozás,

a nagyvilág leképeződik.

 

A cseppekben benne a gyöngy-lét,

a földünk kicsinyített mása,

írja a változások könyvét,

az élet valódi csodája.

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Zene

Bármilyen műfaj is mit hallgatunk, Megnyugtat, és elfeledjük minden bajunk. Van, ki őrjöngve adja ki magából bánatát, Más pedig ámulattal hallgatja az áriát. Reppelve hadarja,

Teljes bejegyzés »

Idősek

Miért van az, hogy mindig okítunk, Mert náluk mindent jobban tudunk. Hogyan mondjuk, az sem mindegy, Ezt néha mi, idősek sem értjük meg. Halad az

Teljes bejegyzés »

Fiatalok

Miért van az, hogy öreget fiatal nem ért meg, Szavai üresen maradnak eszének. Bántásnak, s nem tanácsnak hallja a szavakat, Pedig érzi, hogy azok biztosan

Teljes bejegyzés »

Köszönöm

Te tudod, drágám, mennyi mindenen mentünk keresztül… Hányszor szorítottam meg kezed, mikor mardosott belül A lélekmarcangoló, nyomasztó űr. Te tudod, mennyi minden …a mindenem vagy nekem

Teljes bejegyzés »

Te – mindenhol

A fűszál úgy hajlik el a szél súlya alatt Mint a hajad, amikor kezemmel simítom. És a szellő úgy susogja körbe a nyakam, Mint amikor

Teljes bejegyzés »

Őszi égbolt

Ránkzuhant a nyomasztó őszi égbolt. Hullajtotta szakadón a könnyeit. Üldözött., és nem maradt hová bújnom…. Ez égszakadásban nem láttam semmit. Csak vártam bambán, és vártam

Teljes bejegyzés »