Tangó

Vitos Irén

 

Tangó

 

Egybeolvadt az éj körülöttünk,

s hangtalan közelebb tolt egymáshoz

a tömör sötét.

Ében álmot varázsolt körénk,

eltüntetve a szürke világot,

mint az ezeregy éjszaka mesék.

Szédülést dobott ránk,

hol csak egymás szemét látjuk,

s lelkeink bennük kapaszkodót.

Már nem tagadhatjuk meg egymást,

és saját valónkat sem féltjük,

a marcangoló tudat kínját kizárjuk.

Mostoha szülőként kirekesztve,

dörömbölését meg sem halljuk.

Csak szorítva egymást, kéz a kéznek,

szív a szívnek, arc az arcnak,

test a testnek feszülve, egymást követve.

Érzem a következő lépést, követlek

teret kérsz, improvizálsz, ölelsz,

tánclépésben már egymásban szállunk,

hipnózisba szűkül a világunk.

A Holdnak csak egy sziluettel

akad ma dolga.

Ereinkben a harmonika dallama lüktet,

s két fél szívet egy egésszé forraszt

a tangó ritmusa.

Vitos Irén
Author: Vitos Irén

Vitos Irén az Irodalmi Rádió szerzője. Belső harmóniám egyensúlypillére, valahol az irodalom és a képzőművészet találkozásánál van. Mindkét művészi önkifejezési forma állandó része az életemnek, 2010-óta publikálok irodalmi és művészeti magazinokban, antológiákban, online irodalmi oldalakon. Kilenc verseskötetem jelent meg. Az alkotás számomra egy olyan állapot, ahol a lírai én mélységeiben az ihlet önkívülete alkot.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az angol édes vonzata

Angolul tanulni mindig nagyon jó, Csak mindennap egy kicsit fárasztó. Könnyen megy azonban a tanulás, Ha Te foglalod a helyet, s nem más.   Csak

Teljes bejegyzés »

Autista vagyok!

Autista vagyok, az érintésre vágyom S közben kívánom, hogy ennyire ne fájjon az, hogy az előbb megfogtad a kezem. Gyere közel hozzám, de hagyjad meg

Teljes bejegyzés »

Alliteráció

Vígan vergődök vörös, vén vérben, Sajátom-e? Sajnos sejtelmem sincsen, halványodik, haldoklik hiú hitem, Magamra maradok, megiszom mérgem. Author: Machó Bese Géza Machó Bese Géza vagyok

Teljes bejegyzés »

Lemorzsolódás

Sajgón kapkodom már a levegőt, Nem bírom, a zsarnok Emeberevőt, Pislákolnak már a vén csillagok, Velük együtt én végleg kialszok, Zilálva én szerteszét pillantok, Valótlanná

Teljes bejegyzés »