A múlt árnyai
Álmaimban még vissza-visszajárok,
szerettem az ódon tanyavilágot.
A völgyben lent, egy vén fűzfa üdvözöl,
felismer ő,- midőn nekiütközöm.
Ágai óvón bújtatnak, becéznek,
zizegő levelek hozzám beszélnek.
Nem áll a ház, mely oly kedves volt nekem,
a táj is ködös megfakult, fénytelen.
Az ismerős, szeretett föld oly kihalt,
csak a csend beszél hozzám, ő ad vigaszt.
Erdő sűrűjéből egy árny kandikál,
kökénybokor tövében,-múlt sántikál.
Felvillanó, fájdalmas képet látok,
kilencévesen megrettenve állok.
Katona ruhában, puskás emberek,
állatokat öldösnek le fegyverek.
Mondták betegség ütötte fel fejét,
szél hordta a rút halál üzenetét.
Mindegy volt, hogy patás vagy éppen liba,
élő állatnak el kellett hullnia.
Drága kis barátom hűséges kutyánk,
kértem, fohászkodtam,-maradj, ne ugrálj!
Ő viszont jelezte, idegen járkál,
-itt van egy eb is!-hangzott a kiáltás.
Kivonszolták őt, az udvarra vitték,
bátyám elé állt,-nehogy kivégezzék.
A tiszt fegyverével megfenyegette,
vigyék a gyereket!-szólt át felette.
Különben a kutyával temethetik,
-mondta ridegen,-erről kezeskedik.
Fájdalom, üresség maradt utánuk,
megkönnyebbülés volt elvonulásuk.
Később kiderült rémhírek terjedtek,
így hoztak téves rendelkezéseket.
Emberek munkája mind kárba-veszett,
együttérzés sehonnan nem érkezett.
Szépek voltak mégis a gyermekévek,
bíztam az élet varázserejében.
Lassan gyógyultak a szívnek sebei,
néha még érzem a múlt szellemeit.
Ugatását hallom holdas éjszakán,
elkíséri útján ezüst fénynyaláb.
2017.
Author: Kristófné Vidók Margit
Kristófné Vidók Margit az Irodalmi Rádió szerzője. Kristófné Vidók Margit vagyok, 1954. 10. 23-án egy alföldi kisvárosban, Kalocsán születtem. Pár évet tanyán laktunk, ami örökre meghatározta a viszonyomat a természethez és állatvilághoz. Életem legkülönlegesebb időszaka volt, ami emlékeimben mindig is a legszebb marad. Iskoláimat Uszódon, középiskolai tanulmányaimat Baján kezdtem, majd egy családi tragédia után Budapesten folytattam, ahol a munka mellett fejeztem be. Mindig is szerettem az irodalmat, sokszor szavaltam verseket. Először a nagy csalódások hatására írtam kezdetleges kis soraimat, amelyekből csak kevés maradt meg. 1975. óta a kereskedelemben dolgozom. Két gyermekem van. Egy újabb tragédia után fordultam újra a versek felé, és 2016. óta publikálok a Poet.hu oldalán, valamint megjelennek verseim a Holnap Magazin oldalán is. 2017-ben a Rímkovácsok antológiában, és ugyanebben az évben a Poet antológiában is megjelentek verseim. 2018-ban jelent meg első verseskötetem magánkiadásban: Álomszőttes címmel.
