A SZERELEM HŐSEI részlet II. (Catullushoz, Ovidiushoz, Tibulloshoz)

Catullushoz

 

„Gyűlölök és szeretek.”^1. E két érzés kísért el

létednek kurta útján, mit epe s méz vegyített.

S szép Lesbiád oka volt, de sekély elégtétel,

hogy a sár’aranykorhoz erénye rongya illett.

 

Pajkos carmenek hűen (nem ellene, de érte),

meg precíz epigrammák, ha szóltak faragatlan,

„Poéta jó, ha tiszta, ám ne a költeménye,”^2.

de, mert sárról daloltál, tán te is jártál abban,

 

s Rómát az istenekkel e híg latyak benyelte,

mert „a mindent-ölelő”³ Jupiter^. bűnre bűnt tett,

gyarló földi, ha nem volt az égiek kegyeltje

(mi odafent se érdem), a vétke lent is bűn lett.

 

S csókot hiába adtál tisztán ölelve százat,

majd ezret, újra százat, s még százat, újra ezret,^4.

a perc pilléje elszállt, s a pihe hó-alázat

helyén csatakos űr lett végzetedben a kezdet.

1. C_LXXXV.1-2
2. C_XVI._5-6
3. C_LXVIII./A_32
4. C_V./7-9

 

Ovidiushoz

Halhatatlan lettél, hiszen erre vágytál,

leomlott a szirt, az ekét marta rozsda,

s nem enyészik dalod^1. (dicsősége rád száll),

mit nem kímélt soha a cenzúra-rosta.

Irigység és idő hiába taposta.^2.

 

A „gyöngéd szerelmek játékos költője”^3.

voltál és maradtál ezeknek tudója:

szerelmi szállakat, aki tovább szője,

szerelmi utakat, aki tovább rója.

S aki szőtte-rótta, az daloljon róla,

 

és te eldaloltad: Corinnát szeretted,

de más nőt is bírtál válogatás nélkül,^4.

soha nem bántad meg sok-sok csalfa tetted,

tunikák alatt a szépséget kerested.

És ha megtaláltad, megdicsérted végül.

 

Önként jött ajkadra kötötten az ének,^5.

saját léted jogán múzsák papja lettél,

hirdetted az igéd, hogy a nemi gének

ágyéktáji heve soha el nem vetél:

Mindenkiben buja testi szeretet él,

 

lehet pór vagy nemes, lehet ifjú vagy agg,

szerelemre szomjas minden emberi lény,

a római polgár (ha szolga, ha szabad)

altesti vágyához nem kell zsarnoki kény.

Felismerésedhez vezetett ez igény.

 

Igényesen róttad disztichonjaidat,

mikből A szerelem művészete vált ki,

ezek ütemére ácsoltad a hidat

férfi és nő között, s olvashatta bárki:

   Amores, a kornak új elégiái,

 

szerelmi praktikák: férfi, mint hazudjon,

hogy behálózhassa szerelmének tárgyát^6.,

s a nő, udvarlóját miképp várja otthon,

hogy elégítse ki mindkettőjük vágyát^7..

Az se baj, ha közben törvényeken hág át.

 

Hősnők levelei, Metamorfózisok,

s múltat dicsőítő fél Ünnepi naptár,

töredékek, miket felsorolni is sok,

s számkivetés lett a jutalmad, mit kaptál.

Hűvös magányodban Tomisban maradtál^8..

 

Epilógus:

Önmagad sem tudod, hibáztál mi okból,

barátok elhagytak, s nem segített ima,

bús Orros Ovidként^9. távol otthonodtól

(nem volt ott asszonyod, nem volt ott Corinna).

Nem volt ott, ki veled egy pohár bort inna.

 

1. ”Korral elomlik a szirt, az ekét elemészti a rozsda,

   S mindenen úr az idő: ám nem enyészik a dal.” (Amores I. 15./ 31-32)

^2.„Élőn rág az Irigység, ám megtorpan a sírnál:

   És ami érdeme volt, úgy nyeri minden a bért.

   Hogyha tehát magamat megemészt is végül a máglya,

   Szellemem el nem enyész, és örök életet él.” (Amores I. 15./39

3. (Tristia IV. 10./ 1)
4. „Szívem a lágy szerelem nyila könnyen ütötte keresztül” (Tristia IV. 10./66)
5. „Önként jött ajakamra, kötött formában az ének,

S vers lett mindenből, bármit írt le kezem.” (Tristia IV. 10./26)

6. „Ígérj szemtelenül! Ígéret a lányka csalétke” (Ars amatoria I. /182)
7. „Tégy hamis esküt hát, ha kinek teszed önmaga is csal.” (Ars amatoria I. /210)
8. „S föld, hol a vad hadizaj s tél hava el sose fogy” (Ex ponto III. 1. /2)
9. Ovidius ragadványneve

 

Tibulloshoz

 

Vaskornak hívtad korod, hol a harcnak két neme dívott,

s te Marsot elhanyagolva vágytál békenapokra,

„Ültessek libegő szőlővesszőt szaporán,”^2. – ezt írod,

és dúsan befonta kerted Bacchus víg repkénybokra,

 

mert „telt serlegbe (fojtottad) az új kínt,”^3. mit új istened

(nászágyak édes vitéze) kis nyilával rád rakott:

Delia^4. csalfán elkerült, s elbánt a többi is veled,

és hamis vénuszi harcban^5. keserűvé vált napod.

 

Kevés volt Nemesisnek^6. is dalod a póri ajándék,

s Ámort okoltad lantodon, de te választottad ezt,

bár Messala^7. bízni kezdett (csírázott benned a szándék:

járni Kalliopé^8. útján, hol a hős múlt nem ereszt),

 

de a halhatatlanságba mégse az epikus szó vitt:

kín mézétől hígult borod, s hiába várt rád Róma,

galluszi^9. disztichonokban éltetted búd okozóit,

s mindezek fölött a békét. Élni így volna jó ma!

 

1. Bacchus_a bor és mámor istene. Marsot, a háború istenét hanyagolva inkább a szerelem és a vidéki élet szépségéről dalolt
2. T. I. 1/7
3. T. I. 2/1 (Az új kín, a szerelem, amit Ámor nyila okozott)
4. Delia_Tibullus első szerelme, aki férjes asszony volt
5. Vénusz_a szerelem istennője
6. Nemesis_T. későbbi szerelme, akinek főleg kapzsiságát emlegette verseiben
7. Messala_ Valerius Messala Corvinus, a költő pártfogója, ’mecénása’. A költőktől az volt az elvárás, hogy epikus művekben írjanak Róma dicső tetteiről, hódításairól. T. ezt elhanyagolta.
8. Kalliopé_az epikus költészet múzsája
9. Gallus_a római elégia megalapítója (műveit tiltotta Róma, alig tíz sor maradt meg tőle)